2013. március 30. | -gabriella-

Elhagytam magam Londonban

Március 29-én nagy volt az öröm: a PASO Londonba látogatott az International Ska Festival-ra, ahol egy viszonylag rövid koncerttel örvendeztette meg a nagyérdeműt. De, hogy erre a pontra eljussunk, előtte túl kellett élni egy hosszú hajú hipszter srácot (Ed Rome), aki azt hitte, hogy ska zenét játszik, meg pár a jól öltözött úriembert (Bombskare), valamint egy fiatal és lelkes csapatot (Buster Suffle), akik tényleg rohadt jók voltak. Jó, de a Paso milyen volt?

Februárban, amikor kiköltöztem Londonba biztos voltam benne, hogyha valami igazán hiányozni fog az életemből, az a koncertre járás lesz. Nem csak azért, mert az otthoni életem szerves része volt, hogy mindig voltam valahol, hanem azért, mert ezek jó apropóként szolgálnak a szocializálódásra is. De hát ugye, inkább másra költi az ember a pénzét. Nagyjából ez idő tájt jelentette be a PASO, hogy Londonba jönnek koncertezni a Nemzetközi Ska Fesztiválra és akkor eldöntöttem: bármi lesz, úgy alakítom az életem, hogy ott leszek. És lőn!
A The Garage nevű hely Észak-Londonban található és semmiben sem különbözik az otthoni kisebb kluboktól, csak fontban fizetsz és jobb a sör. Az esemény elvileg 7 órától kezdődött, de néha nem ártana pontosan elolvasnom az események leírását, mert abból kiderült volna, hogy 8-9 előtt tök felesleges odamenni. Azért nem volt baj, mert a pénztárnál a lány elég inkompetensnek bizonyult a munkájában, így kénytelen voltam telefonálni, hogy engedjenek be. Mindenesetre második nekifutásra megtaláltam a nevemet a listán és szerencsére nem kellett megint hülyét csinálni magamból. Azért még beültünk a Famous Cock-ba (ami nyilván híres kakas), hogy egy ciderrel lendületbe hozzuk magunkat. Olyannyira sikerült, hogy az este további részében csak arra tudtam gondolni: mikor kezdődik már a PASO?! Hát az még váratott magára.

Három koncert vezette fel őket, bár itt gondolom minden zenekar kb. egyenértékűnek számított. Mondjuk, be kell ismernem, hogy a ska zene, mint olyan nem feltétlenül tartozik az érdeklődési köröm top hármas listájába, de azért sörrel a kézben ellötyögtem az elsőn, ami a Bombskare volt. Igazából az ő frontemberük is nagyjából annyira túlmozgásos, mint KRSA csak úgy 15-20 évvel idősebb. Alapvetően nem volt rossz, de számomra a mélypont egyértelműen Ed Rome volt, akit egyszerűen nem tudtam hova tenni. Mindenesetre, íme egy videó a mesterről, mindenki döntse el maga, hogy tetszik-e, vagy sem. Én az utóbbi mellett tettem le a voksom, mondjuk most újrahallgatva már nem annyira vészes, lehet csak én éltem meg rosszul a pillanatot.



Utána a Buster Suffle következett, ami viszont iszonyatosan jó volt. Lendületes, dinamikus, fiatalos, vicces és jó dallamvilággal rendelkező csapat ők, akik szerintem valahol a Riddim Colony és a PASO között helyezkednek el. Ők visszaadták azt az elveszettnek hitt reményt is, hogy itt még valaha lesz olyan koncert, amiért lelkesedni tudok. Közben egy véletlen folyamán valaki ellopta a söröm, én cserébe meg valaki másét, szóval azt innen is sajnálom, de a dohányzóba nem lehet kivinni az italt és hát nagy volt a fluktuáció. Ekkor eldöntöttem, hogy innentől csak vizet iszom, majdnem meg is valósult.

Háromnegyed 12-kor lépett színpadra a PASO és sejtettem, hogy ezen az estén nem az Elhagytam magam és társai lesznek a főszerepben, hanem inkább a dallamosabb, régebbi slágerek fognak felcsendülni. Biztosan jós vagyok, mert így volt. Az a nagyjából egy órás koncert iszonyatosan jól telt, komolyan bírtam volna még egy darabig. Volt Babylon Focus, Ska Ba Dub, Hello Gagarin, Tenkes Kapitánya és még sorolhatnám. A koncert elején nekem úgy tűnt, hogy KRSa-nak annyira nincsen jó kedve, de a végére biztosan jobban volt, amikor látta, hogy a magyar-angol (lengyel) vegyes közösség mennyire jól érzi magát a buliban. Szerintem erre még a zenekar sem számított.  Örömünknek természetesen hangot is adtunk, lelkesen táncoltunk/ugráltunk/artikulálatlanul mozogtunk.  Ahogy érzékeltem talán ez a koncert tetszett a legjobban a közösségnek, mert a végén mindenki az üvöltötte, hogy vissza-vissza. Előtte ilyen nem volt, de valamiért a színpadmester nem engedélyezte a plusz pár számot, szóval kurtán/furán, de sajnos vége lett a londoni koncertnek.  A buli valamelyik Akváriumban tartott szülinapi koncertjükre emlékeztetett és annyira jól sikerült, hogy hazafelé csak ezt mondogattam: Uram Isten, ez kurva jó volt! Ez pedig mind a zenekaron, mind a közönségen múlott, de mondom: olyan vidám volt az egész, hogy megérte rájuk négy órát várni. Meg két hónapot.

Lelkes közönség ez a londoni, gyertek máskor is!

-gabriella-

Fotó: Cziva Gergely

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások

Cz	2013. márc.. 30.  21:09	1
Az elso zenekar a Razika nevu norveg csaj "banda" volt. Aranyosak voltak, jol toltak. A kozonseg igen halas volt, amit nagyon birtam. Ed Rome nem oda valo volt egyaltalan, rossz volt ott a koncepcio sajna, total leultette a buli addig remekul felepitett ivet. a Bombskare zsenialis volt, vidamak, jo szamokkal amik elegge fulbemaszoak, folyt le az energia a szinpadrol. A tobbiben egyet ertunk.

Teljes fórum