A Burkus König zenekar eddigi fellépéseit követően megtartotta első koncertjét a Bem Moziban. A zajt zene váltotta fel, a csaknem artikulálatlan üvöltést ének, a ciripelést pedig valami olyasmi, amit effektnek lehet nevezni. Hét zenész megmutatta, hogy felérnek a belépős koncert kívánalmaihoz és zeneileg kiválóan összerakott, izgalmas, tartalmas produkcióra képesek.
Hogy miben különbözik a Burkus König a másik ezer magyar alteres, dubos, jah zenekartól, az egy roppant helyén való kérdés, tekintve, hogy első-második ránézésre éppen olyan, mint a többi. Sokan vannak, elektronikát vegyítenek klasszikus hangszerekkel, miközben énekesük raeggi módra csujogat a mikrofonba. Aki látott, hallott már ilyet, az most minden bizonnyal csak legyint és annyit mond: Mhm... ne mondd tovább, kérlek.
Pedig a Burkus König szót érdemel és helyet a nap vagy éppen a borongós ég alatt, mivel van egy dolog amivel ez a zenekar túlnőhet a többieken. Ez pedig nem más, mint egy kis őszinteség. A Ponyvaregényben unásig ismételt "apró részletek." Ezek azok, amelyektől a zene magyar ugyan, de még sincs bezárva ebbe a skatulyába. A szövegek sok esetben szofisztikáltak, ám nélkülözik az álszent handabandázást, őszinték, akárcsak maga a fellépés.
A fellépés... Nos, csak annyit, hogy talán ezen lehetne még mit csiszolni a srácoknak, ha nem a zenei részt nézzük, néha az volt az érzése az embernek, hogy a koncert sokkal inkább megtörténik a bandával, mintsem, hogy levezényelve lenne általa. Ez azonban akár lehet tudatos is. Ezen a társaságon tisztán hallatszik, hogy elsősorban a zenélés érdekében vannak együtt, minden más csak utána jön és ha ilyen ütemben fejlődik a dolog, hamarosan erről egyre több ember tud majd megbizonyosodni. Ami üdítő dolog lenne, a Magyarországon elszaporodó önjelölt művészek sivatagában.
A Bem Mozi közönsége, egy olyan zenekart láthatott 29-én este, amelyik már ugyan többször járt náluk, de először mutatta meg, hogy tulajdonképpen mit is tud. Ritka eset, hogy úton hazafelé egy magyar zenekar koncertjéről a dalaikat dúdolgatom, vagy éppen azon morfondírozom, hogy hogy lehetne egy-két szám még annál is ütősebb, amilyen volt. Ez most egy ilyen este volt és roppantul sajnáltam, hogy a beígért Burkus retrospektív DJ extravaganza elmaradt, mert szívesen hallgattam volna még a korábbi számaikat, melyek nem fértek rá első 0% semmi című lemezükre.
Szinte biztos vagyok benne, hogy hallunk még a Burkus Königről, és ha a minőség tartja ezt a tegnapi szintet, akkor valószínűleg én magam is ott leszek még majd az első sorokban, fejemet ütemesen billegtetve vagy éppen rázva.
Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Continuer
Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Continuer
Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Continuer
Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Continuer
Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Continuer