A kívánságkosár esete a Vad Fruttikkal az A38-on

Számomra még mindig meglepő, hogy Vad Fruttik koncerten az A38 előtt kígyózó sorok állnak, és az emberek csak arra várnak, hogy bejuthassanak. Tudjátok; megy a jegyüzérkedés, az emberek fel vannak spannolva, és mindenki haverkodik mindenkivel. Már előző este elfogytak a jegyek, ami tényleg azért fura, mert anno voltam olyan koncertjükön, amin kb. csak ötvenen voltak. De ahogy a költő mondaná: szarni bele, szól a zene! Ígérem ez a beszámoló nem a múlt dicséretéről fog szólni.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Vad Fruttik
- A38

És tényleg nem szeretnék olyan messzemenő következtetéseket levonni, minthogy mennyivel jobb volt régen minden, és a kenyeret is 2 forintért vettük, mert minek. Bele kell törődni, a Vad Fruttik kinőtte önmagát, kinőtte azt, hogy „honnan jött a név, mikor alakultatok”, ahogyan a Hír TV-s interjúkat is. Egyszerűen ez már nem az a bicikli, amin 5-en ülnek, hanem teltházas koncertek vannak. Az első sokk persze az volt, amikor kiderült, hogy az hagyján, hogy 9-kor koncertkezdés van, de maximum fél 12-kor mindenki ki lesz terelve, mert kell a hely a hiphop bulinak. Mondjuk nem volt akkora stressz, mint aminek megéltem, de hadd döntsem már el meddig akarok valahol maradni, ha egyszer végre kiszabadulok a világba. Ez csak az én személyes hozzáfűzni valóm a dologhoz.

Ettől függetlenül gondolom mindenki azért kattintott a cikkre, hogy elolvassa milyen volt a koncert: Jó. Sőt, az utóbbi idők egyik legjobban sikerült koncertje volt, de lehet azért is éreztem akkora extázist, mert egy ideje nem hallottam Vad Fruttikat koncerten. Nem mondom, hogy a legjobb hangulatban érkeztem a hajóra, azt sem, hogy nem voltam feszült, de talán valamennyit oldott rajtam a zene. A tracklist is kellemesre sikeredett. Most ugye már csak a három album legkiválóbb számai mennek, meg ha sírok kicsit, akkor a Bús szambát beleéneklik a Táncba, csak mert beleéneklik. Komolyan, most még a Sárga zsiguli is tetszett, pedig ha valaki ismer, az tudja, hogy mennyire kevésre tartom azt a számot.

Kezdjük az elején: úgy volt, hogy tényleg 9-kor fognak kezdeni, ami kicsit elcsúszott. Felvezetésként az A38 egyik munkatársa a színpadon elmondta, hogy mekkora megtiszteltetés, hogy a zenekar most itt fellép, amúgy a kiállítóteremben van ám kiállítás is. Lehet kulturálódni! Nemcsak úgy, holmi zenehallgatás, aztán hazamegyünk úgy, hogy semmi híreset nem láttunk. Nem úgy megy az! Mondjuk ezzel is csak húztuk az időt. Aztán jött a zenekar, és elkezdett játszani. Mely számok mentek?! A szokásos körök megvoltak, ha valaki aggódna: Nekem senkim sincsen, Nem hiszek, Lehetek én is. Aztán jöttek azok a számok, amikhez jól passzolnak a kívánságok: Szerelmes dal valakinek az eljegyzésére, Kicsit minden lassabb valaki születésnapjára, meg nekem a Tánc Bús szambával keverve, amely választásomért tulajdonképpen mindenki hálás lehet, mert akár az Izabellát is választhattam volna. Megjegyzem, viszonylag kevés lett volna rá az esély, hogy azt eljátsszák. Ment még: Goa, Kemikáliák, Embergép, a már fentebb említett Sárga zsiguli, Bál, Limonádé, stb. Azt kell, hogy mondjam elég korrekt volt, mind időtartam, mind pedig hangulat függvényében a történet.

Aztán vége lett a koncertnek és lehetett barátkozni, ahogy az szokás. Nem fogok senki felett pálcát törni, de azért az vicces, hogyha két szót váltasz a Marcellal, akkor már jön egy csapat lány, akik közlik veled, hogy a te időd lejárt, mert mindenki vele akar beszélgetni és közös fotóval adni arról tanúbizonyságot, hogy valóban egy légtérben voltak az adott pillanatban. Hát, mindenkinek egészségére váljék! Aztán pedig egy szimpatikus úriember távozásra szólít, mert közli, hogy jönne a következő turnus, úgyhogy takarítani kéne, és útban vagyok. Ezek picit azért levesznek az élvezeti faktorból. De nem inni mentünk meg bulizni, hanem koncertre, úgyhogy egy rossz szavam nem lehet. Legalábbis magára a produkcióra nem.

Legközelebb december 29-én lesz valószínűleg teltházas Vad Fruttik koncert Budapesten, akkor az Akvárium Klubban. Ha valaki addig nem bírja ki, akkor azoknak Tatabányát, vagy Székesfehérvárt tudnám javasolni, egyéb opciókat gondolom mindenki a honlapon talál.

-gabriella-

cimkék
- a38, koncertbeszámoló, Likó Marcell, vad fruttik

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább