Megfogadtam, hogy nem fogok a fikázással foglalkozni, mivel az gyakran a fáradtsággal hozható összefüggésbe. A VOLT Fesztivál után a Balatonra mentem feltöltődni, így mára azt gondolom már félig emberré is tudtam válni. Többen többféle tanáccsal jöttek, hogy hogyan kell eljutni a Szántódra, Soproniak és azon kívüliek is, de én persze mentem hulla fáradtan a magam feje után az 40 fokos hőségben keresztül a Bakonyon, egyenesen Tihanyba, a komphoz. Ezen az úton idéztem fel soproni élményeimet.

 

A minimális ebédem után Sümeg felé vettem az irányt, és hip-hop oda is értem, de természetesen itt is egy elkerülő úton, de csöppet sem bántam, hiszen közvetlenül a sümegi vár mellett haladtam el, ami nagyon szép látvány volt. Kicsit le is lassítottam, és bámultam a várat és a hegyet, amire annak idején építették. Kifejezetten felemelő látvány, bár ebben a nagy melegben elég szürreálisan hatott volna felsétálni, de helyettem ezt biztosan megcsinálták mások. Mint ahogy Sopronban a VOLT Fesztivál ideje alatt is sokan látogatták meg a belvárost, a várkerületet. Sokan kerestek fel éttermeket, csárdákat, és akiknek nem volt elég a többnapos fesztiválos piálás, a belvárosban is megtehették egy csomó helyen. Nos, úgy nézett ki, tényleg sokan vannak, akiknek mindegy volt, hogy napok óta piatúrán vannak, viccesen dülöngéltek ki vagy be a kocsmák ajtaján. Ha fesztivál van, úgy néz ki, minden belefér. De ami feltűnő, hogy jámbor részegek voltak mindenhol. Nem láttam agressziót, de még nyűgös, hangos szóváltásokat sem. Ezzel szemben az egyik este egy taxis srác nagyon nyűgös volt. Ő speciel utálta az egész fesztivált, az embereket, a tömeget, az autókat és azt is, amit csinálnia kellett nap mint nap. Iszonyú nyűgös volt a faszi, és nagyon nem volt kedve az egészhez. Az elmondása szerint 21 éves volt és a hazaút alatt – kb. 10 perc – elmesélte, hogy milyen szar, hogy megszűnt a soproni foci és hogy neki ki kellett mennie Ausztriába játszani, de hát ő már abbahagyta és ezt a szart kell csinálnia. Kérdem én, miért nem csinál mást? Vagy legfőképpen, miért kell 21 évesen abbahagyni a focit? Sopron város lakói, amúgy roppant kedvesek. Velem például valamelyik délután az történt, hogy kiálltam a diákotthon elé, VOLT-buszt várni, erre elkiáltja magát egy pasi a parkoló felé menet, hogy nem akar-e valaki vele menni, mert a fesztivál felé megy, és 3 ember befér. Rajtam kívül senki sem reagált, így engem egyedül vitt fel a roppant kedves házaspár. Megtudtam, hogy nekik ez egy minden évben visszatérő passziójuk, hogy elfuvaroznak néhány fesztiválozót. Igazi kedves emberek voltak, akiket csöppet sem zavartak a bulizó fiatalok, bár megjegyezték, hogy egy ideig laktak a Lövéren és ott első évben zavarta őket a fesztivál hangereje, de mint elmesélték, már a következő évben átállítottak valamit és azóta semmi bajuk vele, bár el is költöztek onnan egy ideje...

 

El ne felejtsem, hogy soproni tartózkodásom alatt egy alkalommal ettem normálisan, akkor is egy olyan csárdában, ahol nem volt villany. Irtó vicces volt, ahogy az emberek próbáltak a wc-re botorkálni a korom sötétben. Én nem foglalkozva azzal, hogy nincs fény - a teraszra ültem - megettem egy húslevset, aztán marhapörköltet petrezselymes burgonyával és vegyes savanyúval. Szigorúan olyan ételeket lehetett választani, aminek az elkészítéséhez nem kell áram. Ja, hogy miért nem volt áram? Azért, mert egy barom elfúrt egy vezetéket valami átépítésen a várnegyedben.

 

Eljutottam Uzsa faluhoz és el kellett döntenem, hogy a soproni hangokra hallgassak és elmenjek a Balaton déli partja felé, vagy menjek a magam feje után és bár hulla fáradtan, kicsit homályos látással, de az izgalmasabb bakonyi utat válasszam. Úgy döntöttem, letérek az útról és Tapolca felé veszem az irányt. Még elgondolkodtam, hogy be kellene menni egy picit az uzsai halastóhoz. Szeretem megnézni ezeket a tavakat és olykor a büfében pont jól is szokott esni egy kávé vagy üdítő, de végül mégiscsak letértem és megállás nélkül suhantam el a tó mellett is. Tapolcáról legfőképpen az jutott eszembe, hogy annak idején egészen sokat kirándultunk a város mellett folyó, egy bánya által táplált patakhoz a Viszlóhoz. Nem tudnám felidézni, hogy miért pont oda jártunk, de mindegy is, mert vagy hatszor tuti el kirándultunk oda és még pisztrángoztunk, fürödtünk is a kristálytiszta vízben. Azóta megszűnt a bánya és úgy hallottam a patak is kiapadt sajnos. Így aztán mivel ezt végig gondoltam, jól ott is hagytam Tapolcát egy pillanat alatt és rátértem a Veszprém felé vezető útra. Nos, ez a környék már tényleg gyönyörű szép. Mindig imádtam a Bakonyt...

 

Monostorapátinál újabb horgásztóra leltem. Ez volt a monostorapáti-víztározó, amely az útról nézve egészen nagynak tűnt és mivel szeretek horgászni, itt is kedvem lett volna kicsit elidőzni a partján, de ez is elmaradt. Ellenben eszembe jutott, hogy egy szintén soproni srác arról mesélt nekem egy sör mellett a fesztiválon, hogy Sopron környékén van pár jó horgászási lehetőség, de a Fertő-tó az igazi jó horgászvíz, mert abban aztán kapitális méretű harcsák élnek, és azokat ki is lehet ám fogni. Több horgásszal is találkoztam a VOLTon. Például az utolsó napon valamikor éjfél felé, amikor vártuk Iggy Pop fellépését a Nagyszínpadon. Zolival többször is horgásztunk együtt, leginkább a tatai Derítő-tavon, de akkoriban nem volt valami nagy szerencsénk ott. Meg is beszéltük, hogy oda pár hét múlva lenézünk, ha már én nem megyek feléjük Szegedre és nem tudja megmutatni a kedvenc vizeit. Mondjuk, ami késik nem múlik. A Belmondo koncertjébe amúgy véletlenül botlottam, méghozzá a legkisebb színpadon, a VIVA Teraszon, ahol amúgy irtó jó bulik voltak a fesztivál egész ideje alatt. A Random Trip például minden nap nagy buli volt, és nekem nagyon tetszett Bérczesi Robi előadása is, hiányoltam is az egész héten a Hiperkarmát. A Belmondo bulija is jó volt, még ha akusztikus üzemmódban is. Ja, hogy az Iggy Pop and the Stoges milyen volt? Elmondható, hogy a Snow Patrol mellett a hét legjobb bulija volt. Gyorsan lejött, hogy egy igazi rendbenlevős rock and roll bulit kapunk, mivel Iggy Pop félmeztelenül, a fejét erősen rángatva rohant ki a színpadra, és mint az a bizonyos elemes nyuszi a koncert végéig le sem állt. Néztem az hapsit és eszembe jutott, hogy ő éppen 65 éves és nagyon bírja a gyűrődést. Ezt amúgy szó szerint is lehet érteni, mert Iggy roppant ráncos, inas és eres, de őt ez gondolom, csöppet sem zavarja, mint ahogy amúgy valóban nem olyan lényeges kérdés. Iggy koncertje nagyon-nagyon jó volt!

 

 

Ami azt illeti az utolsó napon, egészen rendebenlevős programok voltak. Olyanok, amiket láthatóan imádott a jónép. Egy agyforralós Csík koncert a már említett korai 17 órás kezdéssel, majd a Kiscsillag, ami speciel nagyon jó koncert is volt. Mondjuk a Lovasi láttán, valahogy rögtön az jut eszembe, hogy milyen kurvajó volt idén a Fishing On Orfűn néhány koncert és, hogy mennyire jó lenne az orfűi tóban horgászni. Emlékszem, egyszer láttam a tévében egy olyan műsort, ahol lakásokat újítottak fel. Nos, ebben amit én láttam, Lovasi András horgászstégét újították fel, és arra is emlékszem, hogy ez a stáb úgy csinálták meg, hogy még véletlenül se lehessen onnan pecázni. A Lovasi persze próbált jó arcot vágni amikor meglátta, de azért igazából hótbéna lett és minden horgászni tudó ember tudja, hogy ez minden lett csak jó nem, legalábbis horgászás szempontjából. Na, szóval egyszer jó lenne elmenni Orfűre, csak horgászni...

Az esti koncertekre már csurig telt a Nagyszínpad előtti tér, így jöhetett a Tankcsapda, jó sok lánggal meg ventillátorral a Lukács hajára, majd a Quimby, ami hozta a kötelezőt. Iggy-ről már beszéltem és továbbra is azt gondolom, hogy kurvára rendben volt...

 

 

A víztározót elhagytam és jól látható volt Monostorapátiból Kabhegy magasló csúcsa és néhány furcsa, kúpszerű domb. Hugh Grant valami ilyesmit épített abban a filmben egy domb tetején valahol Wales-ben, csak az kicsit magasabb volt vagy mi...

 

Aztán egyszercsak beértem, a legendás Kapolcs faluba. A megritkuló fesztiválok ugyan nem látszódtak, de az igen, hogy rendesen fel vannak itt készülve a helyiek, az érkező fesztiválozókra, mivel minden sarkon más kempinget kínálgatnak a táblák. Én magam egy kocsmát találtam volna legszívesebben, mert szükségem lett volna némi vízre és ezzel párhuzamosan vizelésre is. Megoldottam… Rövid kis megállás után mentem tovább. Érkezett is a következő legendás fesztivál helyszín Vigántpetend, de itt hirtelen úgy döntöttem nem megyek el Veszprémig és lekanyarodok Zánka felé, mert már nagyon vágytam a Balaton látványára. Naivan bekapcsoltam a rádiót, de konkrétan egy adó sem jött be. Ja, de a Kossuth, de azt, köszi nem… Azért valami roppant erőtlen Petőfit azért el lehetett csípni. Éppen Intim Torna Illegál (lásd a továbbiakban ITI) ment, az, amikor lyukat akarnak vágni a srácok a kádba. Nos, Kiss Sanyiéknak nagyon gyorsan felfutott a szekér, hiszen 2 éve, hogy lepattantak a Kistehénből és megalapították az ITI-t. Ami azt illeti irtó jó koncertet nyomtak a VOLT-on a Blikk Színpadon egy jó késői időpontban. Sokan is voltak rajtuk, klassz volt látni, milyen vegyes korosztályból áll össze a közönség. Bár, egy fesztivál ilyen szempontból nem mérvadó, hiszen Sopronban például 3 darab nagyobb színpad van csak, így ezekhez könnyen eljuthat bárki és mivel hömpölyögnek a népek, bárki, bárhol meg is állhat és meg is áll. Az ITI tehát kitett magáért. Egy ismerősöm mesélte telefonon, hogy az ő 74 éves apja lett most rajongó és a kocsiban egyfolytában az megy. Valahogy így kell ezt a dolgot csinálni. Hát még ha hamarosan új lemezzel jelentkezne a zenekar...

 

Nézzünk egy tavalyi videót!

 

 

Némi kanyargás következett, majd a dombok közül egyszercsak előbukkant a gyönyörű kékeszöld színben pompázó Balaton. Zánkánál rajta voltam a 71-es úton és irány Tihany. Látszott, hogy a Balatonnál vagyok, mert megjelentek a száguldó Tuareges, BMW-s, Jeepes idegbeteg arcok, akik mindenkit meg akarnak előzni, mert sietni ezen a vidéken nagyon kell. Én a magam részéről Sopronból idáig elég jó túlélőnek bizonyultam és nem akartam rontani a statisztikámon néhány balfasz miatt, így szépen a szabályokat betartva, nyugisan vezettem Tihanyig, a kompig. Jó lett volna egy dalt kérni a radiocafé 98.6-on Tibi Love-tól, de nincs már az a műsor, ja és a rádió sincs már. Annak idején kaptam egy számot Jukijobo volt az előadó és a Supernova Sky volt a címe. Tihanyba érve ezt a dalt dúdoltam, majd betettem egy Pet Shop Boys lemezt. Mondtam már, hogy látens Pet Shop Boys rajongó vagyok? Hiányoztak a VOLTon a radiocafé 98.6 emberei, akiket barátaimnak mondhatok több oknál fogva, és rossz érzés, hogy nem hallhatjuk már őket, de a fesztivál előtt egy kiskapunak köszönhetően mégis fel lehetett idézni őket. KLIKK IDE!

 

Balatonudvarinál ismét – kb. ezredszer – jegyeztem meg, hogy iszonyatos meleg volt. De nekem a kocsiban kéznél volt a légkondi és ezzel így azért el lehetett viselni, nem így Sopronban a fesztivál területén. Mindenféle módszert találtak ki a fesztiválozók, hogy frissítsék magukat és bár a sörözés, valamint a hosszúlépésezés sem tűnt rossz megoldásnak, igazából a vízipisztolyozás és a vizes póló volt a legizgalmasabb megoldás – főleg a pasik szempontjából. Aztán volt olyan is, hogy a szervezők vízágyúval frissítették a jónépet, mint ahogy néhány fellépőnek is eszébe jutott, hogy ásványvizes palackokat dobáljanak a tömeg első sorában tombolóknak. Megjegyzem, nem mindnek volt ez természetes. Sopronban a strand, tulajdonképpen az első naptól kezdve dugig volt, ami talán a legjobb ötletnek tűnt, de olyat is hallottam, hogy valaki elment a Fertő-tóhoz fürdeni, amit kocsival gyorsan meg lehetett közelíteni. Részemről, sok megoldás tetszett a felsoroltak közül...

 

Tihanyba a 14 óra környékén értem és természetesen nem volt tömeg az utcákon, hiszen aki tehette a strandon ült és fagyit nyalt, így azon sem kellett meglepődnöm, hogy a kompra is rögtön feljutottam. Jó érzés volt a célegyenesben lenni, és jó volt a vízről nézni a Balatont és a rengeteg vitorlást, akik meglehetősen nehezen haladtak a minimális szélben, de a hajókázás nem csak a száguldásról szól, mint azt sejteni lehet...

 

Szántódra átérve az jutott eszembe, hogy az elmúlt években, a VOLT Fesztivál után a következő héten már a Balaton Soundra mentünk, ami iszonyatos zúzás volt, de idén van a két rendezvény között 2 hét. Most a Sound helyett az EFOTT indul Velencén, amihez persze szintén erő kell majd, de az egy más kérdés. Persze gondolom ott is elfordul majd, néhány önjelölt dj is, akik a VOLTról sem hiányoztak, de valamiért senki sem szólt rájuk, hogy ezt nem kéne, pedig amikor egy ilyen underground fesztiválon felcseng Britney Spears vagy Rihanna szar dala, azért illene magukba nézniük az elkövetőknek, de azoknak is, akik ezt elviselik. Ja, és itt most természetesen nem a Dj Palotairól vagy Tituszról beszélek, akiktől talán még ezt is elviselnénk olykor...

 

Szántódon a barátaim köszöntése után a Balatonban megmártózás volt az első dolgom, majd utána egy komoly adag hekk bezabálása, és persze az Eb-döntőre készülődés. A Naplemente után elárasztott mindent a szúnyog áradat. Ez furcsa volt Sopron után, ugyanis a Lővér Kemping területén engem egy darab csípés nem ért, pedig az a terület meglehetősen komolyan benne van a természetben. Azt is érdemes megjegyezni, hogy nem tudom pontosan milyen madarakat kellett félteni a VOLT Fesztivál előtt, és persze szakértő sem vagyok, de meglepődnék, ha ezen a néhány fesztiválos napon múlik egy-egy faj életben maradása, különösen annak tudatában, hogy a kemping egész nyáron forgalmat bonyolít és foglalt is. Ha emiatt költözne a VOLT Sopronból, az irtó nagy baki lenne, de ezt döntsék el a fejesek. Mi elmegyünk az új helyszínre is, és a soproni előjárók meg szívhatják a fogukat, hogy elveszítettek egy eseményt, amit eddig mindenki ezzel a várossal kötött össze.

 

 

Aztán a spanyolok iszonyatosan könnyedén verték agyon 4-0-ra, a hullafáradt olaszokat, akik úgy szédelegtek olykor, mintha éppen a VOLT Fesztiválon kóvályognának egyik koncertről a másikra, megspékelve egy kis Fény ivással. Mindenesetre a 2006-os foci világbajnokság utáni Zidane mém őrület után, most új sztár született, hiszen nem az eszéről híres olasz Balotelli alakítása után a róla született poénözönön röhög mindenki. Ami vicces, az vicces...

 

Egy sajtóanyagban azt láttam, hogy a VOLT szervezői úgy köszöntek el: Jövőre, veletek, ugyanitt! Rajtunk ne múljon...