Tudatalatti és erősen fizikai élmény: Merzbow-Pándi-Gustafsson és Void of Voices a hajón

Igazi testen kívüli élményben lehetett része mindenkinek csütörtök este a hajón. Csihar Attila szóló projektje és a Merzbow-Pándi-Gustafsson trio is lehengerlő, kompromisszumoktól mentes előadást nyújtott minden befogadó füllel és lélekkel rendelkező hallgató számára.

megosztás
kapcsolódó linkek
kapcsolódó cikkek
- Zajzene és sötét ambient: Merzbow-Gustafsson-Pándi és Void of Voices az A38-on

A Void of Voices alatt Csihar Attila egyszemélyes előadásához volt szerencsénk. Attila már önmagában is egy érdekes jelenség volt szerzetesi csuklyájában, hiszen ő abszolút kultikusnak mondható a black metál és a sötét zenék világában is jól ismert személyiség. Előadása teljesen meditatív, lassan építkező, sötét, ritualisztikus élmény volt, amely azért mégis több kapaszkodót és segítséget tartalmazott, mint az utána következő Merzbow-féle őrület. A közvetlenül mellé vetített ókori és különböző épületek (talán templomok) alaprajzaival megtámogatott vetítés csak a koncert ritualisztikus voltát segítették. Attila előadásmódja is olyan volt, mint egyfajta sötét rituálé, egy beavatás valamiféle sötét szertartásba, ami valami vallás vagy ősi rítus része volt. A kántálás és különféle szájjal gerjesztett túlvilági hangokból építkező loopok adták a „számok” gerincét, amire Attila néha monoton szövegeket mondott vagy széteffektezet hangszőnyegeket épített. Egy sötét és meglehetősen durva ambient-szerű hangélmény lett ennek a vége, ami elejétől a végéig fenn tudta tartani érdekességét és monotóniáját is. Az ezután következő Merzbow-Gustafsson-Pándi trió zenéjének körülírására meglehetősen korlátolt az eszköztáram, de azért valahogy mégiscsak megpróbálom elmagyarázni.

Nehéz bármilyen nemű fogódzkodót is keresni vagy találni Merzbow radikális hozzáállásában a művészethez, vagy úgy általában a zenéhez. Mint az köztudott számára olyan inspirációk szolgáltatják a témaválasztást, melyekkel csakis kompromisszumok nélkül, szabad szellemiségben lehet azonosulni. A zaj és a hangok újrahasznosítójaként olyan küldetést vállal magára, mely a tabuk ledöntését, a kortárs zene koncepciójának provokációját és egyfajta spirituális extázis keresését teszi lehetővé. Felszabadulni a zene korlátai alól, szinte tudatalatti élményben részesülni nem egyszerű, de mégis lehetséges küldetésnek tűnik a részéről. Yukio Mishima japán író szado-mazochista irányzata szolgált számára inspirációt az ilyesfajta zenei tudatalatti létezéséhez: a zene erotizálása a tudatalatti folyamatokkal von párhuzamot, melyek a pornográfia metaforájaként tekinthetők, úgy mint- ha a pornográfia a szex tudatalattija – a zaj a zene tudatalattija. A csütörtöki élmény javarészét természetesen Masami Akita elektronikus zajkeltése tette ki, amivel az ember, mint már említettem csakis szabad szelleműen, a konvenciókat eldobálva viszonyulhat elfogadható módon. Ha nincsen meg valakiben ez a fajta nyitottság és befogadóképesség az jó eséllyel értetlenül és rossz szájízzel állhat a dolgok elébe. Részemről ez a fajta nyitottság úgy érzem teljesen megvolt, ezért állíthatom, hogy a csütörtöki élmény számomra egyszerre volt tudatalatti és erősen fizikai természetű élmény.

Pándi Balázs és Mats Gustafsson mindketten a mai improvizatív, kötetlen zenei stílusok elkötelezett hívei, ami jól látszódott is az élő performansz során. Gustafsson hiába a mai kortárs zene egyik legkurrensebb és legnagyobb hatású szaxofonosa, a fellépés során mégis csak elvétve vette elő fő hangszerét és inkább elkötelezetten gerjesztette a zajt Merzbow mellett, amit láthatóan rettenetesen élvezett. Abszolút jó ütemben és jó érzékkel játszott azonban a szaxofonon, ha úgy adta a helyzet és szinte a hangszer lehetőségeinek határát feszegető hangokat, zörejeket csikart ki belőle. Pándi dobolása egyszerre volt elementáris és elsöprő, de mégis egyfajta kapaszkodót, mankót szolgáltatott az amúgy szabadon garázdálkodó zaj viharban. Ez a fajta érzés egyébként gyakran segítette a koncert élményét, hiszen azért egy körülbelül órás konstans zajban az ember nagyon el tud veszni és magára tud maradni. A Pándi szolgáltatta duplázó lábdob és a tamok zakatolása néha furcsamód keretbe foglalta a káoszt, ami a színpadon történt és ezért nagyon hálásak lehetünk neki. Persze a dobolásban is csak bizonyos időközönként és intervallumban lehetett felfedezni vissza-visszatérő motívumokat, Balázs láthatóan törekedett a kötetlen formákat betartani és alkalmazkodni hozzájuk.

A koncert lüktetése abszolút magától értetődő volt, amit legnagyobb részben Pándi Balázsnak köszönhetünk, ugyanis a fel-feltűnő dobfutamok egyfajta hullámzást adtak az élményhez, ami ha úgy vesszük jól le is kötötte a hallgató figyelmét egészen a koncert végéig. A koncert fizikai jellegét sem hazudtolta meg: hangerőben nem volt hiány, az időt sajnos nem sikerült érzékelnem, de szerintem a jó egy órás koncert végére kellemesen elveszítettem a hallásomat és még másnap reggel sem hallottam teljesen tisztán. Részemről abszolút elégedett vagyok az élménnyel, elsöprő erejű zajt kapott mindenki, amiben aztán jól meg lehetett mártózni. El lehetett veszni a zajban időnként, ahogy meg is lehetett kapaszkodni itt-ott az elementárisan megszólaló dobokban, szóval végtére is így volt kerek az egész.

bognarp

cimkék
- a38, koncertbeszámoló, különlegesség, Mats Gustafsson, Merzbow, Pándi Balázs

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2025. január 6.

A januári elcsendesedéshez ad kapaszkodót Curtis

Egy korszaknyitó, új szívbemarkoló dallal jelent meg Curtis, mely édesapjáról állít emléket „Fehér rózsa” címmel. Lágy, keserédes zongora adja meg az alaphangot, Curtis pedig kiereszti az elmúlt évek minden fájdalmát a nem múló hiányról. A jazzes-melodikus vokált hamisítatlan rapverze váltja, lendületet adva és erőt az évkezdéshez. A rapper idén magasabb fokozatra kapcsol és készül egy új EP-vel is. Tovább

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább