2011. november 30. | Bertoni
Új dal az Eddától – Ott várj rám
Pataky Attila és Gömöry Zsolt november 24-én a Juventus Rádióban meséltek röviden a legújabb Edda-dalról. Az együttes túl van fennállásának 30. évén – ez idő alatt voltak jobb, és kevésbé sikerült számaik, több irányt megpróbáltak. De vajon tudnak-e még újat mondani a közönségnek? Szerintük természetesen nagyon is...
A dalpremiert megelőző beszélgetésből kiderült, hogy a családért, a gyerekekért készült az Ott várj rám, hiszen őket tekintik a jövőnek, megéri nekik zenélni. Kicsit azért félve kezdtem hallgatni, mert mostanában már nem „divat” az Edda a fiatalok körében. Talán ezért is célozták meg a felnövekvő nemzedéket, hogy szélesítsék a közönségüket.
Már az első pár hangból világossá vált, hogy ez egy egészen különleges dal. Ha egy szóban kéne összefoglalni, azt mondanám: szép. Minden értelemben. A zongora az elején jól hangulatba hoz, és úgy látom, egyre többen fordulnak ilyen formában a „komolyzene” felé – múltkor például a Keshtől figyeltem fel a Levegő c. számra, ott is elképesztő volt a zongorista része (bár az énekhang nem fogott meg annyira…). Persze megjelenik a gitár is, és a rock-érzés sem marad el, de olyan atmoszférába ágyazzák, ami óriási magasságokat és mélységeket jár át.
Az összkép a szöveggel kicsit szomorkás, de nagyon őszinte. Talán kicsit elrugaszkodtam a kimondott részektől, de nekem benne volt a napi gondok súlya, amik néha meggátolnak bennünket abban, hogy azokkal legyünk, akik tényleg fontosak számunkra, és akiknek szükségük van ránk. Annyira sokfelé kell figyelnünk, olyan sok különféle helyzetben bizonyítanunk, hogy egy idő után elfelejtjük a régi arcunkat – a barátok szíve mélyén azonban még megtalálhatjuk.
Hiszen ahogy a családi kapcsolatok alapja, hogy a gyerek a szülőre támaszkodhat, úgy az összes emberi kapcsolat is kicsit hasonló. Ahhoz, hogy „összerakjuk a boldogságunk”, kell az együttnevetés, a beszélgetések, és a hit, hogy közösen minden jó lesz. A magány sokszor eluralkodik rajtunk, de szerintem is fontos, hogy „legyen időm rád” – függetlenül attól, ki az én, és ki a te ebben a mondatban. Le a kalappal az Edda előtt – itt most mindenkinek a szívéhez szóltak, és az emberi összetartás kimondatlan szükségére hívják fel a figyelmet. Ráadásul jó az összhangzás, mindenből pont annyi van, amennyi kell.
Bertoni
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.