Csípőrázás 70 felett - Tom Jones az Arénában

Sir Tom tegnap este ismét Budapestre jött, látott, és (meg)győzött…engem legalábbis. Így utólag töredelmesen bevallhatom, hogy ezt a közel 50 évnyi pályafutást, csupán a slágerlistákat is megjárt gigamega-dalokból ismerem. Tudatosan sosem kezdtem el felfedezni magamnak a walesi őserő életművét, amiből most közel 2 órás ízelítőt kaptunk a Papp László Sportarénában.

share
kapcsolódó linkek
- Tom Jones

A koncert hivatalosan 20 órára volt kiírva, gyakorlatilag gond nélkül és gyorsan bejutottunk, az emberek nagy része már elfoglalta a helyét. Maga az Aréna a koncert alatt csak fél-kapacitással üzemelt (a szokásos módon függönyökkel zárták le a tér felét), és a borsos helyáraknak köszönhetően ez is csak jó háromnegyedig telt meg a zömmel középkorú közönséggel.

Nem is kellett sokat várnunk, a meghirdetett kezdésnek megfelelően, röviddel 8 után kezdetét vette a koncert. Show-nak nemigen nevezném, a színpad egyszerű, már-már puritán volt. A zenekar fekete háttér előtt, kisebb-nagyobb dobogókon lépett fel, a technikusok a fényekkel játszottak csak.

Egy andalító melódia után a színpadon Mr. Tom Jones, aki egy néhány évvel ezelőtti slágerrel, a Give A Little Love-val kezdte bemelegíteni hangszálait. Rövid átvezető szöveg után, melyben tökéletes „s” betű kiejtéssel üdvözölte Budapestet, máris az egyik legismertebb dala, a She’s A Lady következett. Ezt további, pályafutásának első felére tehető klasszikus követte (Thunderball, What’s New Pussycat) köztük az első sláger, a Chills And Fever, ami elmondása szerint tényleg az első volt, amit rögzítettek is, és amit minden gond nélkül összemostak zenészei a Sex Bombbal, gyakorlatilag fittyet hányva a két dal közötti 35 évnyi korkülönbségnek. Mivel a turné alapvetően egy új albumnak, a Praise and Blaime nyugat-európai sikerének volt köszönhető, nem maradhattak el ennek a lemeznek a dalai sem, melyeket a koncert derekán játszottak. Nem is akárhogy, hiszen a Burning Hell-t kizárólag egy dob és gitár kíséretében mennydörögte a mikrofonba és még a középkorú közönség is láthatóan kicsit megvadult az ismeretlen ritmusok hallatán.

Ezután egy kicsit visszakacsintott a 60-as évekbe, jött a Green, Green Grass, a Detroit City, tisztelgés Keb Mo és a blues előtt, az általunk várva-várt és spanyolos zenei környezetbe ültetett Delilah, majd a koncert utolsó harmadában a ’90-es évek talpalávalói: Mama Told Me Not Come, You Can Leave Your Hat On, If I Only Knew. A ráadás előtt az It’s Not Unusual-ra rázhatott egyet a nagyérdemű, aki bár a koncert kizárólag ülőhelyes volt, gyakorlatilag az első nótáktól kezdve nem bírt a vérével. A földszinti székek mögött rögtönöztek maguknak táncparkettet. Sőt, a néhány hölgyből álló keménymag, a színpad előtti kordonnál várta, hátha Tom rájuk kacsint.

Elnézve az „öregúr” habitusát, szerintem nem is feleslegesen, hiszen korát meghazudtoló energiával, lendülettel kápráztatott el minket. Mozgása sosem volt csiszolt, de eléggé jellegzetes ahhoz, hogy így 70 felett is felborzolja a kedélyeket egy-egy csípőtekeréssel.

Lábdobogás és vastaps után kaptunk még egy Hey Pocky Way-t, mellyel próbált megénekeltetni minket, ami azért nem sikerült túlságosan fényesen, végül Prince slágerével, a Kiss-el köszönt el közönségétől.

Kifelé jövet csupa boldog, folyamatosan az elmúlt 2 óra alatt szerzett élményeiket mesélő embereket hagytunk magunk mögött. Panaszra nem is lehet okunk, hiszen mindent megkaptunk az este folyamán egy olyan előadótól, aki a funk, a soul, a blues, sőt még a rock világában is bizonyított nekünk. Tom bácsi hangjával elárasztotta a teret, végig szórakoztató volt, vicces anekdotákat mesélt nekünk a számok között (pl, hogy első munkaadói magyar kivándorlók voltak, és nagyon kedves embereknek gondol bennünket), és nemes egyszerűséggel, minden száma után két kezét széttárva, apró terpeszbe állva, ősz fejjel hajolt meg közönségének.

Ezennel én is fejet hajtok előtted Tom, God bless you!

Gerta Rauss

cimkék
- 2011, koncertbeszámoló, papp lászló budapest sportaréna, Tom Jones

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Seguir

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Seguir

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Seguir

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Seguir

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Seguir