Megvolt, ezt is kipipálhatom... Nagyjából ennyit váltott ki belőlem tegnap a Paul Kalkbrenner koncert. Bevallom, nagyon fanatikus PK rajongó sosem voltam, de tegnap ott voltam a koncertjén a SYMA csarnokban, hátha én is igazi fan leszek. Mégsem lettem. Azért nem sajnáltam a DJ-t, mert ha én nem is annyira, ettől függetlenül örültek neki elegen!
Becsületesen többször is végighallgattam és meg is szerettem például a Berlin Callingot. A volt barátom imádta PK-t, én a volt barátomat, így igyekeztem PK-t is imádni. Bár már nem vagyunk együtt, az egésztől függetlenül is érdekelt, milyen lesz egy buli, ahol végre fellép Paul Kalkbrenner. Hát, én jobbra számítottam...
Az még nem vette el a kedvem, amikor fél 9-kor odaérve megtudtuk, hogy csak 10-től fog játszani a DJ. Pláne, hogy kifejezetten jó volt az „előzenekar”, Simina Grigoriu. Gondoltuk, utána még jobb lesz a buli, úgyhogy csak lightosan partyzgattunk rá. Azért egy óra elég lett volna belőle. De utána rájöttem, nekem PK-ból is elég egy óra... Amennyire dallamos, változatos és élvezetes számokat tartalmaznak a lemezei, annyira volt egysíkú, veretős-dübörgős a fellépés. Ismert dallamokat csak nyomokban fedeztem fel, fantáziát meg szinte egyáltalán. Gonosz hasonlat, tudom, de kicsit olyan volt, mint a Barátok közt: ha kihagyok belőle pár epizódot, úgyse tűnik fel, mert nem történt semmi izgalmas a nem látott részekben sem. A koncertről is ha kimentem a büfébe vagy a mosdóba, majd visszamentem, sem nagyon észleltem, hogy változott volna bármit is a zene. Értem én, hogy ez a minimáltechnó, nem kéne sokkal többet várnom tőle, de azért valami mégis hiányzott. Lehet persze, hogy csak a motivációm, hogy szeressem PK-t a volt páromtól függetlenül is. De nem szerettem meg igazán. A közönség viszont úgy tűnt, nagyon élvezte – legalábbis a színpad közvetlen közelében állók biztosan. Amikor viszont a belső magból kijjebb mentünk, észrevettük, hogy kívülről már mégsem olyan nagy a tömeg és a csarnok egyáltalán nincs megtelve...
Bevallom, feladtam a reményt a koncert vége előtt, és amikor már eleget meneteltünk és rugóztunk, megpróbálva átvenni a lelkesedést, egy nagyobb szünetnél – azt sem tudtuk, egyáltalán folytatja-e a zenélést a lemezlovas – leléptünk. Nem csak mi lógtunk meg, csomóan már szállingóztak ki az épületből. Valószínűleg utána indulhatott csak be a tényleg hardcore rész.
Igaza lett egy jó barátomnak, aki diplomatikusan úgy fogalmazott PK-ról, hogy kicsit „Club Rotationös”. A közönség nagy része a régi E-klubból szabadulhatott át, csak úgy csillogtak a latex cicanadrágok és a műszálas izompólók a durva reflektorfényben. Néhol még egy-egy síp is, és itt-ott néhány bunyózó, igazi primkó „partyarc” is előkerült...
Legalább ilyet is láttam. Bár azt megtanultam, hogy náthásan nem olyan jó tüctückoncerten menni és pia helyett zsepit szorongatni, örülök, hogy ott voltam, és egész jót buliztam Paul Kalkbrennerre. Volt annyira ütős és energikus, hogy a megfázás miatti „búraérzésemet” megtörje és sokszor tudott az egyenletes ritmus magával ragadni. De legközelebb én mégis inkább a cédéjénél és pár C-vitaminnál maradok...
Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! A continua
Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… A continua
Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. A continua
Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! A continua
Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. A continua