3428 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2011. november 9.

Veca világa, avagy egy koncert testközelből

Copyright:

Vasárnap este 6-kor nagyszabású lemezbemutató koncert keretében találkozhattak a rajongók Janicsák Vecával, a 2010-es X-faktor legjobb női hangjával. Első saját albuma nemcsak a tehetségkutató műsorban megismert lány profiljától tér el, de az előzetesen közzétett dalok keltette várakozásokat is jócskán felülmúlta.

A Papp László SportAréna november 6-án 17:00-kor nyitotta meg kapuit az akkor még csekély számban várakozó zenekedvelők előtt. Hogy a jegyiroda még közvetlenül a koncert előtt is nyitva tartott, nem kecsegtetett túl sok jóval, a remény pedig még apróbbra zsugorodott, amikor a szervezők a színpad átszervezéséről számoltak be… Csak fél 6-kor, a teremnyitással, vált világossá, mit is takar a változtatás: a nézőtér körülbelül negyedét fekete vásznakkal kerítették le a koncert számára. Ingyen plakátok ide, vagy oda, ez senkire nem tett pozitív benyomást. Pláne, hogy a jegyek miatt az információs pultnál még 6-kor is kígyózott a sor.
 
A nehézkes kezdés után végül a kb. 6-8 ezer ember elfoglalta a kényelmes székeket, illetve a színpad körüli állóhelyeket, és elindult a show. Az előzenét (vagy élőzenét, végül is egykutya) a Fool Moon szolgáltatta. A hangulat kellemes, családias volt, de (talán a túl sok integetés miatt) a hiányérzet és a várakozás is érződött a tömegben. A közönség összetétele számomra meglepő volt: 6-tól 86 évesig főleg családok, baráti körök jöttek el, viszont a „tipikusan koncertre járó” korosztály, akik többnyire leöntik, lökdösik az embert miközben hangosan tombolnak alig képviseltette magát. Mindezekkel együtt nekem tetszett: pontosan ilyen „kulturált” légkört szerettem volna, amit a sorok közt nyakukba akasztott tálcával mászkáló CD-árusok még meghittebbé varázsoltak.
 
Jót mosolyogtam, amikor a vokálos srácok elénekelték a Csúnya fiú-t (Tarány Tamásnak picit jobban illett), bár a fenékrázás és a napszemüveg a reflektorok alatt kicsit túlzásnak tűnt… Összességében csupasznak hatott, ahogy öten a színpad előretolt „bástyáján” hangszerek nélkül énekeltették a közönséget, miközben minden más homályba borult. Az olcsóság látszatát aztán Sterbinszky megjelenése és a kivetítők aktivizálása sikeresen eloszlatta, bár talán előnyösebb lett volna, ha a DJ-hez keverőpultot is mellékelnek, nemcsak egy szál mikrofonnal kommentálja a Kék angyal általa mixelt változatát. Mindenesetre a tenyerek bemelegedtek, és ¾ 7-kor végül Veca is megjelent.
 
Kissé mozis (Star Wars) lett a belépő, de ezen hamar sikerült túllépni. A néhai X-faktoros csillogó zakójában és fekete nadrágjában igazán otthonosan mozgott a színpadon, és a dalok között kedvesen „társalgott” a közönséggel. A saját számok mellett szerepeltek olyan korábbi kedvencek is, mint a Ha volna két életem, a Kell ott fenn egy ország, az I will always love you, a Nothing compares to you és az elmaradhatatlan Most múlik pontosan, ami szerintem egyedül Veca hangjától jó (a dalszöveg ritka értelmezhetetlen metaforákkal van tele). 
 
A vizuális élmény fő elemei a kék, narancs, piros és fekete színek voltak, illetve a táncosok, akik néha sötétben mocorogtak, néha zsákokba bújtatva, máskor egy nagy gömbre kapaszkodva. Minden tiszteletem az övék, de számomra nem járultak hozzá a zene nyújtotta tartalmak átéléséhez – magyarán felőlem mintha ott se lettek volna… A képsorok viszont nagyon jól voltak megtervezve, és a tűzzel is ügyesen játszottak – a petárdák inkább ijesztőek voltak, de az biztos, hogy senki nem aludt el még 70 fölött sem.
 
Az első dalok inkább bemelegítésül szolgáltak, és megfeleltek az addig közzétett számoknak: kellemes, melankolikus, szerelmes hangulatot hoztak az Arénába. Néha az volt az érzésem, hogy Veca hangja nem tudja túlharsogni a zenekart, de ezt hamar megoldotta. Az ötödik dal, a Boldog, új világ már merészebb például az Emlékezz rám-hoz képest, de nem éreztem, hogy az erotikának ez a fajtája illene az énekesnőről eddig kialakult/kialakított képbe. A zene jobban tetszett, mint a szöveg, egy idő után pedig unalmassá vált, és azon kezdtem gondolkozni, a közönség mely korosztályának szólhat...
 
A show felénél a Kék angyal volt a vízválasztó, ezt követően olyan rockos lendület indult be, ami teljesen letaglózott. A Halvány árnyék című dallal indult, és majdnem este 8-ig kitartott. Fiatalos volt, dübörgött az egész épület, és maga az énekesnő is felszabadult a színpadon – ezt az élményt semmilyen felvétel nem tudja visszaadni. Az Éjszaka, holdfény hangzása igazán egyedire sikerült, és a többi számtól is elkülönül. Néha kicsit sok volt az oh-oh (vagy ó-ó, kinek hogy tetszik), de ezt foghatjuk a hangszálak pihentetésére. Az őrület után következett a Szenvedély zongorakísérettel előadva – talán a legmélyebb tartalmat közvetítő, nagyon szépen felépített szerzemény.
 
Végül az Édes otthon című számról pár szót – ez nyűgözött le a legjobban. A pillangó és más népi/hazai jellegű motívumok végig fel-felbukkantak, szerepük azonban talán itt csúcsosodott ki. Nem tudom, mennyire volt cél az ősmagyar „mitológiához” kapcsolódni, illetve pontosan mit akartak mondani a dallal. Egyrészt gondolhatunk a családi tűzhely fontosságára, ami a zenében egyre kevesebbszer kifejezett téma. Másrészt a pipacs, a gabonamező, az országút nekem annyira jellegzetesen magyar, hogy akaratlanul is a hazaszeretet dalaként hallgattam.
 
Egy fiatal nő érzései közt napjainkban ilyesmi egyre ritkábban szerepel, talán ezért is ragadott meg. Persze az is lehet, hogy félreértettem, de a zenében ez a legjobb, ettől olyan sokféle, hogy mindenki mást hall belőle.
 
Berotni
 
Tracklista:
1. Szeretek élni / szerelem
2. Pillangó / hit
3. Fekete, szürke és fehér / lebegés
4. Emlékezz rám / álmok
5. Szenvedély / sors
6. Éjszaka, holdfény / magány
7. A test törvénye / vonzalom
8. Boldog, új világ / vágyódás
9. Háború / küzdelem
10. Nagyon vad / szabadság
11. Hajnali fény / remény
12. Halvány árnyék / múlt
13. Labirintus / akarat
14. Maradj kicsit még / hűség
15. Menny és pokol / odaadás
16. Édes otthon / család
17. Kék angyal / tehetség
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky