Nagy-britanniai turnéja előtt Európában csak a Szegedi Ifjúsági napokon lép fel a Wheatus. Így augusztusban a Tisza partján mindenki teli torokból énekelheti a csapattal, hogy I’m just a teenage dirtbag baby!
Mielőtt Nagy-Britannia legnagyobb városaiban olyan helyeken döngetnének végig, mint a londoni O2 Academy Islington, a Moho Manchesterben, vagy a Newcastle-i Legends, a Wheatus Szegeden ad hatalmas koncertet az indie rock rajongóinak.
A ’95-ben alapított zenekar 2000-ben robbant be a köztudatba: a dögös Mena Suvarival a klipjében, a Lúzer című filmhez készült ütős dalával, a Teenage dirtbaggel. A rádió- és közönségkedvenc nóta ma is bárhol, bármikor ugyanakkora bulit generál, mint egy évtizede.
A csapat az elmúlt években folyamatosan dolgozott, így olyan anyagokat rakott össze, mint a TooSoonMonsoon vagy a legutóbbi, két fordulóban kiadott Pop, Songs & Death, aminek első része a Vol 1 – The Lightning EP, a második pedig a Vol 2 – The Jupiter EP. A banda nagyon rajongóbarát konstrukcióban adja a zenét: aki meg szeretné venni valamelyik hanganyagot, az a maga által megfelelőnek gondolt összegért letöltheti az együttes honlapjáról.
A Szegedi Ifjúsági Napok története 1968-ig nyúlik vissza, a fesztiválozók már akkor felismerték, milyen különleges hangulatot kínál a Tisza-parti strandolás és a zene elegye. A SZIN némi szünet után 2003-ban támadt fel: azóta műfajtól függetlenül minden hazai és határontúli muzsikus és zeneimádó nyárvégi zarándokhelyévé vált. A négynapos fesztiválon az elmúlt években többek között a Cure, Kosheen, az Apollo 440, az Alphaville és The Tarantinos is megfordult. A Greener Festival Award és a Zöld Fesztivál Díj is annak elismerése, hogy a SZIN-esek évek óta elkötelezettek a fenntarthatóság és a környezetvédelem ügye iránt.
Az utolsó napon már megszoktuk a meleget és a port. Hűsölni ültünk be a Malátabárba, ahol a Tatto workshop keretében megismerhettük a tetoválás történetét. Majd egy ismét nagyon korainak tűnő koncertre sétáltunk át a Nagyszínpadhoz. A continua
Nagyon szerethető lenne a SZIN, de az utolsó este betelt nálam a pohár. Pedig ezen a napon voltak a legjobb koncertek. Ezen a napon voltak a legtöbben. És mégis úgy éreztem magam, mint egy zebra, aki alig várja, hogy lecsaphasson az oroszlánokra. A continua
Mao! Mao! Avagy lőjétek tarkón ezt a fesztivált, mert látszik, hogy nagyon szenved. A második napon is olyan meleg volt, min ha a nap minden erejével csak a SZINre sütne és a világon máshova nem. Kevesen voltak, a fellépők jók(?), de magyarok. A szegedi underground előadókat (Szegediek állítása szerint) teljesen kihagyták a fellépők sorából. És mindenkinek az az első mondata hozzám: „Ááá! Tavaly jobb volt, sokkal többen voltak.” A continua
Diana King király a zenében, és ötösre vizsgázott alázatból is. A fesztivál legjobb koncertjét láthattuk tegnap este a SZIN-en a SZIN színpadon. Tényleg megSZINezte mindenki éjszakáját. Úgy ragyogott, mint egy csillag az égen. A continua
Akadálypályának bizonyult a SZIN minden együttesnek, aki azt hitte eljön ide és leszedi a mannát. Mivel itt csak tűző nap és sivatagi vihar várta azt a bandát, aki eljött, és könnyűsétát tett volna a siker csarnokába. A continua