Nagyon szerethető lenne a SZIN, de az utolsó este betelt nálam a pohár. Pedig ezen a napon voltak a legjobb koncertek. Ezen a napon voltak a legtöbben. És mégis úgy éreztem magam, mint egy zebra, aki alig várja, hogy lecsaphasson az oroszlánokra.
Nem értem miért kell olyan helyen fesztivált rendezni, ahol mindenhol homok van? Vagy miért nem lehet befedni valamivel a területet? Nyilván a pénz miatt. Az egész rohadt fesztivál alatt ropogott a homok a fogam allat. A sátorban, amikor aludtam, amikor ettem, amikor fürödtem. Folyamatosan. Lehet, hogy bekellene perelnem a szervezőket, azért mert szétcseszőik a fogzománcom.
Nem értem miért kell egy max 5-6 ezer vendéget befogadó fesztiválra 200 rendőr? Amerre néztem zsaruk álltak. Mit álltak? Igazoltattak, benéztek a sátrakba. Amikor én megkérdeztem a beléptetésnél, hogy: Miért vizsgálnak át minket fém detektorral? Miért állítanak ki véletlenszerűen embereket a sorból, és miért csinálnak náluk teljes test motozást? Mi volt a válasz? Engem is kiállítottak teljes test vizsgálatra. Most már tudom, hogy milyen arabnak lenni egy reptéren. A motozás teljesen korrekt volt. Nincs sittes rutinom, de nem volt semmi: Tedd szét a lábad. Dölj előre és élvezd. Megértem én, hogy ez minden békésen bulizni vágyó ember érdeke, hogy ne engedjenek be semmilyen veszélyes elemet. De ezek a módszerek nem lehetnek megengedettek 2011-ben Magyarországon. Csak Stallone szavait tudom idézni a Puszitítóból: Dugjanak egy kurva csippet a seggembe, és akkor mindig tudják mit és hol csinálom.
Az egyik házban, ahol a fesztivál raktára volt megtaláltam a tavaly elhagyott, és a talált tárgyak osztályán leadott személyiket, jogsikat, lakcím kártyákat, adó kártyákat, taj kártyákat. Lehetett 15 darab, de a szervezők még arra se vették a fáradtságot, hogy ennyit visszapostázzanak. Kérdezem én: Mi csak tehenek vagyunk, akiket meg kell védeni másoktól és magunktól, hogy minden évben meg tudjanak minket fejni? Zárójeles megjegyzés: Lehet, hogy a szervezők s megfeledkeztek róla, vagy szimplán ők is elhagyták a káoszban.
Sub basszus szörnnyel kezdődött számomra az este. Sub Bass Monsternek az a nagy szerencséje, hogy igazi slágergyáros, és ha olvasó szemüvegben, pokróccal betakarózva ülne egy karosszékben a színpadon, akkor is élvezné mindenki a bulit. A színpadi megjelenése, még mindig (több, mint 10 év) harmat gyenge. Tanulhatna az Animal Canibals-es fiúktól. Fele annyi jó számuk van, mint Szabinak, de jobb bulit csinálnak.
Carbonfools-ra a volt barátnőm kedvéért mentem, mert ő nagyon szereti őket és azért mert tényleg volt egy jó számuk (The Line). Négy szám után fel akartam menni a színpadra és meg akartam kérdezni az előadókat hogy: "Ez meg mi? Ti most zenéltek vagy lereszeltek sajtreszelőn egy macskát?". Sokan voltak, a többi koncerthez képest, de a közönség nagy részén is látszott, hogy nem igazán tudják hova tenni ezt a fajta zenét. Lehet, hogy nem rossz a zenéjük csak nehezen emészthető. Vagy csak rossz számokat kaptam el.
Kelisen sikerült kiengednem a gőzt. Jó bulit csinál. Vagy a Dj csinált jó bulit? Nem is tudom. A dalok fele nem is a sajátja volt, de nagyon jól voltak keverve. Jól voltak vegyítve a régi idők slágerei (Smells Like Teen Spirit) a mai napok kedvenceivel.
Darko Jones-nál magabíztosabb embert nem nagyon láttam ilyen kis színpadon. Úgy viselkedett, mint egy világsztár. Magabiztos volt, jól irányította a közönséget, poénkodott. A zenéje még nincs meg a világhírhez, de a színpadi jelenléte igen. Nagyon jó bulit csinált, már amennyit hallottam belőle. Talán azért is tetszett, annyira, mert nagyon ügyesen utánozza egyik nagy kedvencemet James Hetfildet a Metallicából.
Az utolsó napon már megszoktuk a meleget és a port. Hűsölni ültünk be a Malátabárba, ahol a Tatto workshop keretében megismerhettük a tetoválás történetét. Majd egy ismét nagyon korainak tűnő koncertre sétáltunk át a Nagyszínpadhoz. Tovább
Mao! Mao! Avagy lőjétek tarkón ezt a fesztivált, mert látszik, hogy nagyon szenved. A második napon is olyan meleg volt, min ha a nap minden erejével csak a SZINre sütne és a világon máshova nem. Kevesen voltak, a fellépők jók(?), de magyarok. A szegedi underground előadókat (Szegediek állítása szerint) teljesen kihagyták a fellépők sorából. És mindenkinek az az első mondata hozzám: „Ááá! Tavaly jobb volt, sokkal többen voltak.” Tovább
Diana King király a zenében, és ötösre vizsgázott alázatból is. A fesztivál legjobb koncertjét láthattuk tegnap este a SZIN-en a SZIN színpadon. Tényleg megSZINezte mindenki éjszakáját. Úgy ragyogott, mint egy csillag az égen. Tovább
Akadálypályának bizonyult a SZIN minden együttesnek, aki azt hitte eljön ide és leszedi a mannát. Mivel itt csak tűző nap és sivatagi vihar várta azt a bandát, aki eljött, és könnyűsétát tett volna a siker csarnokába. Tovább
Sokat lehet tanulni még egy fesztiválon is. Hova érdemes a sátrat verni, milyen szempontok alapján válasszunk büfét magunknak, hogyan tudunk minél több koncertre elmenni a legkevesebb idő alatt, satöbbi. Ami a legjobb viszont: hogyan lehet a kezünkbe akadó hulladékból túlélő felszerelést varázsolni és jól – vagy legalábbis viccesen, de menőn – kinézni. Tovább