Mao! Mao! Avagy lőjétek tarkón ezt a fesztivált, mert látszik, hogy nagyon szenved. A második napon is olyan meleg volt, min ha a nap minden erejével csak a SZINre sütne és a világon máshova nem. Kevesen voltak, a fellépők jók(?), de magyarok. A szegedi underground előadókat (Szegediek állítása szerint) teljesen kihagyták a fellépők sorából. És mindenkinek az az első mondata hozzám: „Ááá! Tavaly jobb volt, sokkal többen voltak.”
Minden bizonnyal meg fognak kövezni a Magna Cum Laude rajongók, de én zeneileg nagyon jónak találtam a tegnapi bulit (Na, nem ezért), de az előadásmód rohadtul mesterkéltre sikeredett. Mező Misi a szokásos dolgokat csinálta, mint egy színész a színházban. A szomorú számnál kicsit leült dalolászni a színpad szélére, a vidám számnál besétált a tömeg közepébe és hagyta, hogy a srácok énekeljenek. Nincs bajom a megrendezett dolgokkal, csak az idegesít, ha szarul van előadva. És ez a dolog nagyon fáradt volt. A Pálinka dalnál viszont felrobbant a közönség. Az egész nyár egyik leghangulatosabb pillanata volt.
A Wheatus nagyon beégett. Harmincan voltunk a koncerten. Vagy a szervezők égtek be? Vagy a magyar vendéglátás? Kicsit talán mind. Az énekes aránylag jól kezelte a nagyon gáz szituációt. Kicsit sértett volt, de elviccelte, pedig sírhatott volna, hiszen ő csak egy szar zsák tinédzser baba (Teenage Dirtbag baby).
Az underground előadók szerveztek egy ellen SZIN nevű partit szombatra. Kicsit röhejes, hogy egy város nem tud egy darab zenei fesztivált úgy megszervezni, hogy ne lenne valami összetűzés a zene szeretők, értők, és készítők között. Én egy dolgot tudok, mert állást foglalni nem akarok információ hiányában. De! Éjfélkor vége van az élő koncerteknek, szóval szerintem idefért volna még 20 előadó.
Az utolsó napon már megszoktuk a meleget és a port. Hűsölni ültünk be a Malátabárba, ahol a Tatto workshop keretében megismerhettük a tetoválás történetét. Majd egy ismét nagyon korainak tűnő koncertre sétáltunk át a Nagyszínpadhoz. Tovább
Nagyon szerethető lenne a SZIN, de az utolsó este betelt nálam a pohár. Pedig ezen a napon voltak a legjobb koncertek. Ezen a napon voltak a legtöbben. És mégis úgy éreztem magam, mint egy zebra, aki alig várja, hogy lecsaphasson az oroszlánokra. Tovább
Diana King király a zenében, és ötösre vizsgázott alázatból is. A fesztivál legjobb koncertjét láthattuk tegnap este a SZIN-en a SZIN színpadon. Tényleg megSZINezte mindenki éjszakáját. Úgy ragyogott, mint egy csillag az égen. Tovább
Akadálypályának bizonyult a SZIN minden együttesnek, aki azt hitte eljön ide és leszedi a mannát. Mivel itt csak tűző nap és sivatagi vihar várta azt a bandát, aki eljött, és könnyűsétát tett volna a siker csarnokába. Tovább
Sokat lehet tanulni még egy fesztiválon is. Hova érdemes a sátrat verni, milyen szempontok alapján válasszunk büfét magunknak, hogyan tudunk minél több koncertre elmenni a legkevesebb idő alatt, satöbbi. Ami a legjobb viszont: hogyan lehet a kezünkbe akadó hulladékból túlélő felszerelést varázsolni és jól – vagy legalábbis viccesen, de menőn – kinézni. Tovább