Az utolsó napon már megszoktuk a meleget és a port. Hűsölni ültünk be a Malátabárba, ahol a Tatto workshop keretében megismerhettük a tetoválás történetét. Majd egy ismét nagyon korainak tűnő koncertre sétáltunk át a Nagyszínpadhoz.
Az Óriás korán, 16 órakor kezdett, a kis tömeg azonban kitett magáért. 17 órakor, ismét a Nagyszínpadon játszott a sokak által várt Hiperkarma. A nemrég újraalakult zenekar a régi ismert dalok mellett eljátszott pár számot a készülő új lemezről is.
A Carbonfools koncertjére a sátorban került sor. Az énekesnek, Fehér Balázsnak láthatóan nem volt jókedve, ami rányomta a koncertre a bélyegét, mégis az utolsó pár szám hallatán már emlékeztünk rá, milyen is egy igazi, pörgős Carbonfools buli.
Sátorból vissza a Nagyszínpadhoz, ahol még elcsíptük a pécsi 30y pár dalát. A hihetetlen tömeg Beck Zoli minden szavát itta, és mintha eggyé válva válaszolt volna. Mi már azonban a Kelis-t vártuk nagyon, így annyira nem tudtunk beleolvadni a tömegbe.
Vártunk, vártunk, majd megjelentek a színpadon az első fények. Ismertük Kelis pár slágerét, a Trick me-t és a Milkshake-et, míg az új dalokat annyira nem. Meg is lepődtünk. A koncert stílusa inkább a 2010-es Acapella számra hajazott, míg mi a régi dalokat, az eredeti hangszerelésben szerettük volna hallani. De az eddigi Nagykoncertekből tanulva, örültünk annak, ha nem „Hello Budapestet-et” mondott a fellépő. Utólag már inkább a Belga koncertjét választottuk volna.
Levezetésként ismét a Malátabárban találtuk magunkat, ahol nem mások, mint Dj Senior Hal és Shaman pörgették a talpalávalót.
Az idei SZIN is véget ért sajnos, de egy év múlva újra találkozunk Szegeden!
Nagyon szerethető lenne a SZIN, de az utolsó este betelt nálam a pohár. Pedig ezen a napon voltak a legjobb koncertek. Ezen a napon voltak a legtöbben. És mégis úgy éreztem magam, mint egy zebra, aki alig várja, hogy lecsaphasson az oroszlánokra. Tovább
Mao! Mao! Avagy lőjétek tarkón ezt a fesztivált, mert látszik, hogy nagyon szenved. A második napon is olyan meleg volt, min ha a nap minden erejével csak a SZINre sütne és a világon máshova nem. Kevesen voltak, a fellépők jók(?), de magyarok. A szegedi underground előadókat (Szegediek állítása szerint) teljesen kihagyták a fellépők sorából. És mindenkinek az az első mondata hozzám: „Ááá! Tavaly jobb volt, sokkal többen voltak.” Tovább
Diana King király a zenében, és ötösre vizsgázott alázatból is. A fesztivál legjobb koncertjét láthattuk tegnap este a SZIN-en a SZIN színpadon. Tényleg megSZINezte mindenki éjszakáját. Úgy ragyogott, mint egy csillag az égen. Tovább
Akadálypályának bizonyult a SZIN minden együttesnek, aki azt hitte eljön ide és leszedi a mannát. Mivel itt csak tűző nap és sivatagi vihar várta azt a bandát, aki eljött, és könnyűsétát tett volna a siker csarnokába. Tovább
Sokat lehet tanulni még egy fesztiválon is. Hova érdemes a sátrat verni, milyen szempontok alapján válasszunk büfét magunknak, hogyan tudunk minél több koncertre elmenni a legkevesebb idő alatt, satöbbi. Ami a legjobb viszont: hogyan lehet a kezünkbe akadó hulladékból túlélő felszerelést varázsolni és jól – vagy legalábbis viccesen, de menőn – kinézni. Tovább