Save Electricity feliratú, villámmintás pólót viselt a fellépés alatt Seal – és előadását látva el is hinnénk róla, hogy nem kell külön áramot használnia, mert ő maga termel annyi villamosságot, amennyi elég lehet az energiafogyasztásához... Janicsák Veca „előénekesnő” hangulatos minikoncertje után hamar be is robbant Seal a színpadra, és bő két órán át szórakoztatott minket. A berobbanást érthetjük szinte szó szerint, mert röviddel a kezdés után még a nadrágja is szétment rajta a heves táncmozdulatai következtében, így nem sok anyagon múlt, hogy meglássuk azt a testrészét, ami állítólag Heidi Klum érdeklődését rögtön kiváltotta első találkozásukkor... De Seal még szellős combbal is hibátlanul fejezte be az éppen énekelt számot, majd rövid szünet után egy strapabíróbb gatyában folytatta a fellépést. Elhangzott az este során az összes híres száma, és sok (szégyellem bevallani, de nekem) kevéssé ismert dala is. Majdnem mindegyik alatt megpróbálta a hallgatóságot is megénekeltetni, de sajnos nem járt sok sikerrel. Bár meg tudta integettetni a népet, refrént énekelni, magukat aktivizálni, füttyentgetni és tetszést bármilyen módon kinyilvánítani nem sok rajongónak sikerült. Annak ellenére, hogy nem érzem magam hatalmas Seal-rajongónak, ráadásul felmentést kaptam a tombolás és visongás alól egy friss fogműtét miatt, nem tudtam megállni, hogy ne ugráljak és énekeljek végig; a befásult környezetem valószínűleg nem nagy örömére. Remélem azért Seal nem kelti majd rossz hírét a savanyú magyaroknak, és más világsztárok is fognak jönni hozzánk a közeljövőben, mindenesetre nagyon igyekeztünk javítani az itthoniak party-imidzsén és mi legalább harsogtunk, ahogy tudtunk. Ő pedig figyelmesen készült a találkozásra: magyarul elmondott, „Isten Hozott Budapest” köszöntéssel szólt a publikumhoz. Ha a közönség nem is volt erős a pörgősségben, legalább sokan bámulhatták vigyorogva az előadót, mert Seal nem tudta röhögés nélkül végigénekelni egy melankolikusabb szólóját, ugyanis állítólag túl sokan mosolyogtak azok, akik arcát látta és átragasztották rá a jókedvet... Na ilyet is ritkán mondanak a hazaiaknak, hogy légyszi ne álljon már annyira nevetésre a szánk, nem?

 

Kaptunk Kiss From a Rose-t, Love Divine-t, Secret-et, Crazy-t is, a koncert végén jó nagy adag repetával (bár a visszahívó tapsikolás erőteljessége alapján szerintem nem érdemeltünk volna ilyen sok számból álló ráadást). És én még azt hittem, ez a vasárnapi program egy visszafogott, danonászós dülöngélős, érzelgős; kellemes, de light-os koncert lesz.  Szerintem nem így volt; szerencsére. Ilyenekben szeretek tévedni!

 

Bea