2011. május 1. | -gabriella-

Ez meg mi a szar volt Gonjasufi?

Április 28-án az A38-on koncertezett Gonjasufi, akinek van hétköznapi neve is, de teljesen felesleges vele foglalkozni. A közelmúltban jelent meg új lemeze A Sufi And A Killer címen, elvileg ez az este azt szolgálta volna, hogy ezzel ismerkedjünk élőben. Ráadásul úgy, hogy ehhez a bandája nyújt segítséget. Ami volt, azt még mindig nehéz szavakba önteni.

Másfél hónappal ezelőtt realizáltam, hogy hazánkba látogat Gonjasufi, akinek egyébként az új lemeze zseniális lett. Ezért talán nem is olyan furcsa, hogy kíváncsi voltam rá élőben. Így utólag azt kell, hogy mondjam bárcsak ne lettem volna. Az este több sebből vérzett, de ennek az A38-hoz semmi köze.

Amikor fél 11 körül megérkeztünk, akkor derült ki, hogy maga a koncert éjfélkor kezdődik, ehhez képest a „sztár” éjfél után még ráérősen sétálgatott a sleppjével a hajó belsejében. Ezzel persze semmi gond nincsen, csak akkor már nagyon fűtött a vágy egy jó kis koncert után. Egyébként úgy tűnik, hogy nem sokan osztják a véleményemet zenei téren, ugyanis ha max 200 ember volt az estén sokat mondok. Így beálltunk az első sorba, lévén, hogy se tömeg se semmi nem volt. Ez, amúgy még jó is, szeretem ha kellemesen el lehet férni. A koncert elején Gonjasufi kis (tényleg kicsi) raszta barátja kitett egy füstölőt, hogy az ilyen-olyan csakrák megnyíljanak. Bizonyára hatásos volt, én ekkor kezdtem el gyanakodni.

Az, hogy bandával érkezett annyi befolyással volt a koncertre, hogy a rock hatás felerősödött a hiphop, elektro és egyéb vonal pedig elő sem jött. Olyannyira nem, hogy voltak számok, amiket fel sem lehetett ismerni ilyen hangszereléssel. Ilyen volt a Kowboys&Indians című szám, de még sorolhatnám. A bandából akit talán mégis érdemes kiemelni, az a dobos, mert az ő teljesítménye tényleg kiváló volt, ettől függetlenül számomra az összhatás csalódás volt.

Gonjasufi egyébként egy érdekes jelenség a színpadon, lévén hogy jógaoktató rettenetesen hajlékony, és mivel végig hajlongott ezt 100%-osan bebizonyította. Viszont, ahogy már említettem párszor, ez így számomra kevés volt. Örültem, hogy ment a kedvenc számom a She Gone, de addigra már olyan ideges voltam, hogy ezt sem nagyon tudtam élvezni. Szerintem sokan voltak már hasonló szituációban, így remélhetőleg a többség megérti, hogy nem „szakértői” beszámoló volt ez, hanem egy magánvélemény. Mert rossz az, amikor egy ennyire várt koncert ekkora csalódással ért véget.

Mindezek ellenére jó, hogy van az A38, ilyen jellegű előadókat más budapesti hely nem nagyon vállal be.

Tanulság? Na, az nincsen.

-gabriella-

Na, ez érdekes, vagy mi!