2011. április 5. | Joss Beaumont
Az elmúlt hétvége, azon belül is a szombat (április 2.), kellő izgalommal telt az újjáalakult Larry Hangman számára. Újra bemutatkozhatott a zenekar, immár, mint – ahogy a csapat új összetételét nézzük – egyfajta alternatív szupergroup. Előzenekarként a különleges Black Nail Cabaret játszott. Érdekes este volt tánccal, sörrel és sok emberrel.
Az este első érdekessége, amely tulajdonképpen semmiféle újdonságot nem hordozott magában, hogy az eredetileg 21:30-as Black Nail Cabaret (BNC) kezdését félórával odébb tolták. Ez azért is volt okos döntés, mert a Tündérgyár ilyenkor még csak elég nagyvonalú fogalmazás után nevezhető zsúfoltnak. Fél 10-kor még elég kevesen mozognak a budapesti éjszakában, különösen az efféle underground klubokban. A Tűzoltó utcai Tündérgyár amúgy egyre népszerűbb, főleg azok körében, akik nem csak az ismert, jól bejáratott zenekarokra kíváncsiak, így, amikor a Larry Hangman úgy döntött, nem egy nagy helyen tartja újra-bemutatkozó koncertjét, ez pont jó ötletnek bizonyult. Ami azonban a BNC-t és a Tündérgyárat illeti, valahogy nem szerencsés a kombináció, mert míg a Kék Yukban szinte teltházat csináltak, a Szikrában nagy tömegeket mozgattak meg, addig ezen a helyen nem sikerül komolyabb nézőszámot összehozniuk.
Egy igazi Black Nail Cabaret koncert akkor üt, ha jó a hangosítás és a tömeg is összegyűlik szépen, mert akkor a lányok, mert ugyebár egy szintipopos lánybandáról beszélünk, ha valaki még nem rendelkezett ezzel az infóval, szóval ezek a csajok olyankor nagyon kiteszik a lelküket és érezhető egyfajta plusz töltés a közönség felé, fűszerezve némi orgiaszerű kéjjel. Amikor kevesen vannak a nézőtéren, vagy esetleg nem szólnak annyira jól, bizony rajtuk is megérződik. Ezen az estén felemás érzéseim voltak velük kapcsolatban, mert bár nem voltak annyira kevesen, de sajnos nem szóltak olyan jól, mint ahogy az elvárható lett volna. Így Emke, az énekes lány, bár nagy elánnal nyomta a „Veronicat”, vagy az egyik kedvenc feldolgozásomat, a „Such a Shame”-et, nem volt annyi erő bennük, mint máskor. Na, mindegy is! Az egyórás koncert ettől még tök király volt és kíváncsian várjuk a folytatást, mert komoly potenciál van ezekben a csajokban...
Különleges és szexi...
A Larry Hangman koncertjének kezdésére, már megtelt a hely, ami némileg megnyugtathatta, a zenekar tagjait, akik saját elmondásuk szerint kissé izgatottan várták már a kezdést. Hiába sokéves, sokzenekaros rutin, ezeken a srácokon is érződik a premier előtti láz, amivel amúgy az égvilágon semmi baj nincs. Sőt! Az lett volna a szar, ha csöppet sem izgultak volna ezen az eseményen.
Szóval a Larry Hangman 2000 óta íródó történetében komoly nap volt ez a szombati. A zenekari változások, totálisan megváltoztatták a zenei képet a banda körül. Mint azt sokan tudják, a Larry Hangman addig egy szintipop duó volt, de dalaikat hiába játszotta orrba-szájba az MR2 Petőfi, a Radiocafé 98.6 vagy a Music Television, valahogy nem jutott egyről a kettőre, hacsak arra nem, hogy ma már a legnagyobb slágerek közt említhetjük a „Siesd el” vagy a „Fogyasztó” című dalokat. 2010 decemberében aztán mikor a zenekarhoz csatlakozott Keleti Tamás (Kelo) az egykori Sziámi és Publo Hunny dobos, valamit Zsazsa a korábbi Korai Öröm és Carbonfools basszusgitáros, az addigi duó egyik fele Tisch Bálint kilépett a csapatból, hogy a !Nylon Me nevű formációjával foglalkozhasson a továbbiakban, így Kanász Dusán énekes, zeneszerző vitte tovább a fiúkkal a zenét. Ezek után még beszállt a bandába Kovács Andor is, aki korábban a Yonderboi és a Zagar zenekarokban volt gitáros, zeneszerző, és elindulhatott a munka. Több mint három hónap próbálás következett, és így érkeztünk el az április 2-i Tündérgyáros estéhez, amikor a Larry Hangman elérkezettnek érezte az időt, hogy megmutassa a publikumnak, mit is csináltak eddig.
Az, amit a nagyszámú közönség rögtön levehetett, hogy ez már nem szintipop hangzás, még ha meg is maradt néhány szintis, sempleres alap, amire aztán súlyosan érkezett meg a dob, valamint a basszus. A „Siesd el” című dallal kezdett a csapat, amit meglehetősen átalakított a négy srác. Táncosabb, erősebb lett a hangzás, amit a közönség meglehetősen jól fogadott. Zsazsa basszusa és Kelo dobjátéka nagyon sokat dobott a zenén, míg Andor gitárfutamai, különleges atmoszférát adott a dalnak. Ez a Larry Hangman, már nagyon nem az a Larry Hangman, ez rögtön leeshetett, így mindenki kíváncsian várta mivel rukkolnak még elő a srácok.
A koncert még sok-sok meglepetést tartogatott: előbb light-os verzióját hallhattuk a „Fogyasztó”-nak, aztán eddig még ismeretlen dalok is előbukkantak – többek között egy Keleti Tamás szerzemény is -, de nem akarok semmilyen poént lelőni, mert ezt hallani kell. Talán ami nagyon kiemelkedően jó volt, az egy interaktív, közönséggel együtt íródott ráadás dal volt, amire akkora tánc alakult ki, hogy úgy nézett ki, senki sem akarja majd abbahagyni. Látszott, ez mindenhol be fog ütni, május végén a Gödörben ugyanúgy, mint április 16-án szombaton a Trefort Könyvtár Klubban. A közönség mindig vevő, ha bevonják őt a koncert menetébe és így lesz ez legközelebb is.
Erős váltás!
A koncertek után előkerültek Zsazsa bakelitjei is, és ment a tánc hajnalig.
Jó este volt és mindenkinek csak ajánlani tudom, nézze meg ezt a két csapatot, amikor csak lehetősége van, mert nagy jövő előtt állnak. A BNC-re egyre inkább rátalál a közönsége, míg a Larry Hangman az egyre több hasonlóan jó hangulatú koncerttel csiszolódik és lesz egyre jobb és jobb.
Joss Beaumont