2011. március 6. | Doroszlai Beáta
Zagarra és Belgára bulizhattunk, még 2011. február 23-án a Közgáz Fővám téri épületében, hiszen elvégezték már felsőoktatási tanulmányaik felét azok a másodéves Corvinusos hallgatók, akiknek ez alkalomból a BCE Felező Bált szervezett. Ebből az alkalomból pedig nem csak egy új félévet köszöntöttünk, hanem a sikeresen letett vizsgákat és az elmúlt időt is megünnepelhettük.
Nem másodéves alapszakos hallgatókként mi nem mentünk az Egyetemre már a fogadás idejére, csak később csatlakoztunk a partizókhoz. Az épületbe érkezésünkkor megijedtünk, hogy talán rossz buliba csöppenhettünk, látva, hogy páran műanyag poharakkal fociznak és így múlatják az időt, de szerencsére továbbhaladva már választani sem tudtunk a széles zene kínálatból, hogy aztán melyik részlegen szórakozzunk. Sajnos az elején kicsit nehézkesen működő ruhatár elég sok időnket vette el, de végül, miután túlestünk az ott hallható Barbie Girl és ahhoz hasonló csodákon, kiszabadultunk a kígyózó sorból és bevethettük magunkat a táncoló tömegbe.
Az a baj, hogy egyszerre ment a Zagar és a Belga is, az viszont jó, hogy nagyon tetszett az utóbbi együttes koncertje, ahol végül maradtunk. Elég hűvös volt a folyosón a tárt kapuk miatt, de felmelegedett hamar a közönség annyira, hogy önfeledten „énekelhessen” együtt a bandatagokkal. Ha valaki a következő nap másnaposság miatt megfázásra hivatkozva nem ment órára, legalább könnyen használhatta kifogásnak a hideget.
Örömmel hallottuk az együttes legújabb és leghíresebb számait, szórakoztató előadásmóddal dúsítva, ahogy azt tőlük már megszokhattuk. Vicces keverés lett a Szerelmes vagyok dalba belecsempészett Csipkés kombiné részlet, ahogy az Az a baj update-elt, „Zagar is most van, az a baj” szövegekkel megspékelt szám is.
A koncert végén jól húzta a rajongók agyát a banda, mert az utolsónak ígért szám után távoztak a színpadról. Kivárva utána a lelkes tapsot visszatértek két bónusz dal erejéig, úgyhogy búcsúzóul megkaptuk a Gépkocsit is.
Nemhogy szinte az összes partiarc, de még a Belga tagok is betartották a Dress Code-ot, mindhárman egyforma szatén öltönyt viselve, és persze most is rajtuk voltak kukás sapkáik, hogy már messziről felismerhessük őket. A megabuli résztvevői is kitettek magukért! Tele volt az egyetem csinos, koktélruhás lányokkal és szexi, öltönyös-nyakkendős fiúkkal, de ahogy az várható volt, a földön hamar szanaszét hevertek a tombolásra alkalmatlan, viszont elegáns magassarkúk. Ez nem zavart senkit, mezítláb táncolt tovább mindenki Zagarék és Belgáék után a DJ-k zenéire is; mi a Hit the Road Jack hallatán lőttük fel a pizsamánkat – addigra a ruhatárosok is összeszedték magukat, úgyhogy hamar el tudtunk jönni a felező buliról.
Hangulatos volt az egész rendezvény! Jó volt most nem órára, hanem buliba menni a Közgázra. Kerekesszék, mankó, kötések és sebtapaszok nem jelentettek akadályt egy szórakozni vágyónak sem arra, hogy eljöjjön a Felező Bálra, csak a korlátozott számban értékesített jegyek gátolták meg a későn észbekapókat abban, hogy az egyetemen partizzanak. A változatos, híres fellépőknek egyként örültünk, míg a kényelmetlen cipősök kedvében az itt-ott elhelyezett bárszékek, az inni vágyókéban pedig az italakciók jártak, hogy tényleg mindenki jól érezze magát. Szerencsénk, hogy mi még kaptunk jegyet az eseményre. Csak másnap reggel sajnáltuk magunkat, hogy újra a helyszínre kell menni, és hétköznap korán már rendeltetésszerűen, az éjjeli ivászatból még megmaradt agysejtjeinket újra tanulásra kényszerítve kell használni a Corvinus Egyetemet.
Doroszlai Beáta