2011. március 3. | -gabriella-

A Fonogram című tévéadásról kritikusan

Március 2-án tartották meg a Fonogram díjátadót, melynek az m1-es közvetítésének élvezeti faktora konvergált a nulla felé, hacsak nem jóval alatta volt. Vajon miért mondjuk ezt? Vajon miért van az, hogy lenne egy potenciális show műsor, és mi mégis nézőként úgy érezzük, hogy újra a ’80-as években vagyunk? Kinek a hibája? Lehet a miénk, hogy megnéztük, de biztosak lehetünk benne, hogy a jelenlévők még jobban unhatták magukat.

Azt előre szögezzük le, távol álljon tőlem, hogy okoskodjak, de a helyzet az, hogy immáron 3. éve nézem a Fonogram díjátadót, és ilyen mélyen még sosem volt, mint március 2-án. Azt mindenki tudja, hogy maga az esemény egy vicc, hiszen olyan meglepetések fordulnak elő, mint a tavalyi gálán Fábry Sándor esete SP-vel. Akkor azt hittük, hogy ennél nem lehet lejjebb és kiderült, hogy de. Ugyanis, az idei ceremónia olyan unalmasra sikerült, hogy arra szavak nincsenek. Innen szeretnék gratulálni a szerkesztő gárdának, akik a show műsor minden elemének elhagyásával silányabb 2 órát hozott létre, mintha a Duna TV akváriumos halas adását kellett volna nézni.

Pedig lenne ebben potenciál, de úgy tűnik, hogy még mindig a 60 pluszos nézőkre gondolnak, hiszen úgy tűnt a zenekari felkérések során egyedül az Ocho Macho hozhatott egy kisebb szívritmus zavart, de az ő jó fejségük is, leginkább csak erőlködésnek tűnt a sok modoros szarság között. Nem tudom, hogy Ladányi Andrea produkcióját például polgárpukkasztásnak, vagy modern performansznak szánták-e, de aki ezt leokézta, szerintem nem tudta mit csinál. Sajnálatos, hogy ez élő adásban lement, többen ültünk döbbent csöndben a produkció alatt. Mindegy ezen még túl is tesszük magunkat. Igazából lassan azt is megszokjuk, hogy nincs egy olyan adásrendező sem, aki zökkenőmentesen le tud vezetni egy 2 órás élő műsort, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy valakit hamarabb lekevertek, majd utána poénokkal próbálták meg elütni a dolgot, elárulom sikertelenül.

Már az sem zavar, hogy olyan csapatok, zenekarok nyernek évről évre olyan kategóriában, hogy lefordulok a székről – idén Bereczki nem nyert, fura is – de ez még nem mentség arra, hogy egy pillanatra nem próbálják meg a nézőt szórakoztatni. Sőt, az egész kicsit olyan, mintha már mindenki arra gondolna: „zavarjuk le gyorsan ezt a szart, aztán menjünk, piáljunk, az úgyis ingyen van”. Tudjuk, hogy a zenész szakma belterjes, és ez egy szakmai díj, de ettől függetlenül, a hallgatók nélkül sehol nem lenne senki, pláne nem a Class FM, aki olyan szépen kiáll a magyar zenéért. Viszont azt nem ártana megfontolni, hogyha ebbe pénzt ölnek, elhívnak egy csomó embert, profi technikát biztosítanak, akkor összehozzak egy olyan line up-ot, amit esetleg megnéz a 18-49 év közötti korosztály is és mégis széles közeget érdekelne. Ehhez pedig nem feltétlenül kell erőltetni az X-Faktor sztárjait, nem kell János vitéznek öltözött Varga Viktort mutogatni, vagyis lehet, csak akkor ne csak ez maradjon meg bennünk. Csak ugye ehhez egy kis kutatás kéne és nem csak a látszat fenntartása, hogy őket érdekli a mi véleményünk.

A közönség teljes hiánya nélkül egyébként is, hogyan szeretnének egyáltalán bármit is csinálni? Jól látszott, hogy ott, ahova elfért volna jó pár ember - akiket mondjuk egy-egy produkció még akár érdekelhetett is volna – csak 1 darab fotós állt. Ez már magában elég szomorú hatást kelt. Aztán a kamera végigpásztázza a közönséget, a zenészeket, akik szintén ugyan úgy unják a dolgot, mint mi. Ezek után mire számítanak? Mit szeretnének ebből kihozni? Mi a céljuk ezzel? Rengeteg pénz elköltése egy kritikán aluli dologra? Akkor ez összejött, gratulálunk! Senkit nem zavar, hogy még egy jó kritika nem született a Fonogramról?


Úgy tűnik nem. Csak így meg mi állunk fel rossz szájízzel a TV elől. Az meg úgy látszik nem érdekes.

-gabriella-