2011. február 14. | Anikó

Akusztikus Kiscsillag a MüPában

A Művészetek Palotája egy Kiscsillag akusztikus koncertnek adott helyet szerdán, február 9-én. Avagy ahogy ott mondta a személyzet egyik tagja, hangversenynek. Általában erős túlzás így nevezni egy Kiscsillag bulit, de ez esetben helytálló volt. Lássuk, milyen volt a „Kiscsillag hangverseny”!

Egy átlagos Kiscsillag koncerten sokszor háttérbe szorulnak a lassú dalok, mivel a közönség is az ugrálós, gyors, őrült számokra indul be igazán. De egy akusztik esten a vadulásnak jóval kisebb tér jut, így kíváncsian vártam, hogy a megszokott Kiscsillag hangulat át fog-e jönni ebben a környezetben. Jelentem, hogy nagyon így volt! Sőt ezzel a különleges hangzással a zenekar még érdekesebbé tudta tenni a saját jelenségét. A Kiscsillag ezen az esten brillírozott. Megmutatta, hogy nem csak egy kiváló bulizenekar, hanem képesek a nyugodtabb zenei körülmények között is végig lefoglalni a nézőket.
 
A dalok javát áthangszerelték, alapvetően a lassabb, romantikusabb és a népzenei irány felé mozdultak el. Ha volt olyan része az előadásnak, ami kevésbé volt érdekfeszítő, azt talán az egyébként is kevésbé tempós dalok képezték, mivel itt az eredeti verzióhoz képest sok változtatás nem történt.

Több olyan ritkaságot is hallhattunk, ami nem igazán képezi részét a koncertműsornak. A Kiscsillag lejátszotta a Sószsákot, az Elegáns tűnődést, az Állnak a férfiak helyett pedig a társdala, az Ülnek a kiscsajok színesítette a repertoárt.

Egy élmény volt a Feketemosó nyomasztó verziója. Nem gondoltam volna, hogy ez a koncert kedvenc szám ilyen szívbemaróan fájdalmas is tud lenni. A dallam változása átdimenzionálta a szöveg jelentését is, és így teljesen más arcát láthattuk a dalnak. Elhangzott egy új dal is, ami valószínűleg a leendő harmadik album része lesz. Ha jól emlékszem, Gyors autóval címet kapta. Ez szerintem nem volt annyira extra. Nem rossz szám, csak átlagos. És volt benne egy kis Kispál-utánérzés. Persze még lehet az is, hogy pozitívan csalódom a dalban, hiszen ez még csak az akusztikus verzió volt, lehet, hogy az eredeti egészen más.

A MüPában rendezett fellépés remek lehetőség volt arra, hogy a zenei finomságokat jobban érzékeljük, mint valaha. Mihalik Ábel vokálja markánsabban hatott és külön karaktert adott a daloknak. Ebben a vendégművészek is sokat segítettek. Vedres Csaba zongorakísérete bámulatba ejtő volt. A Kockacukor végét díszítő játékára mindenki felkapta a fejét.

Ferenczi György több hangszerrel is erősítette a zenekart, valamint szerencsénkre énekelt is. Helyenként csak a vokálba szállt be, de egy-két esetben úgy tűnt, hogy már-már átvette a szólóénekes szerepét.

Lovasi András bendzsón is bizonyította a zenei tehetségét. Habár először akadt egy kis technikai baki, de ezt hamar megoldották. Egy-két helyen a dalszövegek sem feltétlenül követték az eredetit, de ezt már megszokhattuk, sőt enélkül nem is lenne igazi egy Kiscsillag koncert.

A MüPa elegáns közege rányomta a bélyegét az estre, így a zenekar is visszafogottabban játszott. Például a Szomszéd zárásaképp elhangzó „Szomszéd, szaromat nyomd szét” sort kihagyták. Mivel nem egy alig játszott szám is felcsendült, valahol reménykedtem benne, hogy még a Holding is része lehet az programnak, a dalban legtöbbször előforduló sor, a „Baszd meg, szívem” miatt. Ezt hallani a Müpában megért volna egy misét!

Viszont ülve végighallgatni ezeket a dalokat, nagyjából egyenlő volt egy emberkínzással. Nagy önuralomról tett bizonyosságot minden jelenlevő: senki nem ugrott fel, hogy táncoljon a kedvenc Kiscsillag számára. Én a Hú, de sötét esetén éreztem úgy, hogy nem bírom tovább ezt a visszafogott zenehallgatást. De aztán sikerült ülve maradnom.

Nem csak egy egyszerű akusztikus koncert volt a szerdai, annál sokkal több… Mert a Kiscsillag a vendégzenészeivel egy olyan oldalát mutatta meg, ami nagyon eltér a megszokottól, mégis tökéletesen illeszkedik a róluk kialakított képbe!

Feledhetetlen volt ez a program, és bizony akusztikusan is világhírű a Kiscsillag zenekar!

Anikó