2011. január 18. | Doroszlai Beáta

Biztonságban a Merlinben: jól szólt a Soul Label Night!

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat mi, akik szombat este a Merlint választottuk bulizásunk helyszínéül – baleset- és rossz élménymentesen megúsztuk az éjszakát! Már a Gerlóczy utcai épület mellé érkezve sejteni lehetett, hogy a Merlinben nagy party elé nézhetünk január 15-én este. A ritmusosan berezonáló ablakok alatt végighaladva megnyugodva tapasztaltuk, hogy bár vannak páran a bejáratnál, tehát nem elsőként érkezünk, hatalmas sorok végigállásával sem kell kínlódnunk.

Beérkezve rögtön bevetettük magunkat a nagyterembe, ahol már javában zenélt Yvel & Tristan, hatásos ébresztővel pezsdítve a folyamatosan gyarapodó tömeget. Időnként ki-kimentünk a hallba is, de ott nem tudtuk pontosan nyomon követni, hogy éppen melyik DJ áll a keverőpult mögött. Minden alkalommal viszont, amikor végigmentünk az emeleti előtéren, ott is pörgős, jól hangzó ütemek ütötték meg elektronikus zenére éhes füleinket, hála Roofio, Daviss, Blatti, World Junkie, Detective Kelly és Rene Mascarpone számainak.

A main stage-nél Chopstick & Johnjon követte Yvel & Tristan-ékat, az ő idejükre már tele volt a terem, így maguk a lemezlovasok is jobban élvezték a zenélést, színpadon táncolásukkal még jobban felizzítva a party népet. A tetőfokra Fritz Kalkbrenner ideje alatt hágott a buli, a DJ tökéletesen példázta azt, hogyan tud a kistesó is sikeresen a nagytestvér nyomdokaiba lépni. Tényleg nagyon jól sikerült a zenész fellépése, de azért nem kellett volna sajnálnia tőlünk a Sky and sand című számot, ezt az egyet többen is hiányoltuk a programból. Öröm volt viszont nézni, ahogy Chopstick és Johnjon háttértáncosként ropják végig azt az időszakot, amíg Fritz forgatja a lemezeket. Az első sorból átélni nemcsak ezért volt érdemes a partyt. Külön élményt nyújtott a színpadnak néha háttal állni és a pörgős részeket összekötő, kis szuszhoz jutásra, pihenésre, ivásra és csókolózásra alkalmas chill-outosabb ütemek alatt a zenészek felé forduló, boldogan bulizó embertömeget megszemlélni, valamint olyan apróságokat észrevenni, mint például azt az ötletes megoldást, hogy felfújható nyakpárnákkal támasztották ki a keverőpultot. Ahogy visszatért a gyors tempó, úgyis átváltott mindenki az önfeledt táncolásba. A nemzetközi DJ után a hazai Pöli & Polarize folytatták a zenélést, őbennük is kellemesen csalódtunk, hiszen a tőlük megszokott, jó kis csoszogós-lötyögős ütemek helyett most energikus, lüktető taktusokkal tartottak ébren minket.

Elégedettségünket csak tovább fokozták a jól eltalált vizuális effektek. A nagyterem kivilágított falain öröm volt felfedezni gyermekkorunk kedvenc Disney-figuráit és kaleidoszkópmintáit, de jól mutattak a ritmusra villogó, paneltömböket, felhőkarcolókat, vagy éppen síneket, szempárokat, gesztikuláló kezeket ábrázoló diák is, az abszolút kedvenceim partyvetítés szempontjából viszont a Rorschach-féle tintapacnis tesztek lettek. A hallban is hangulatos dekoráció fogadott minket, a dallamokhoz passzoló, taktusokhoz igazodó minták – amelyek között felfedeztük a csillagos égboltot, a napsütötte, hullámzó tengert, a geometriai alakzatokat, a lágy buborékokat – stílusosan váltakozva tették teljessé vizuális élményeinket. Kénytelenek voltunk így majdnem a buli végéig talpon maradni, míg 5 óra tájt, a végkimerülés határán rá nem szántuk magunkat a hazaindulásra. 

Mázlisták azok, akik a Soul Label Night-ra jöttek. A Merlin-buli kipihenését másnap az aggódó, éjjeli szórakozóhely-választásom iránt érdeklődő ismerőseim szakították meg. A friss, szörnyű hírek tudatában, elhaladva a Nyugatinál, látva és sajnálva a csüggedten álldogáló, szemüket törölgető embereket pláne jó döntésnek éreztem, hogy mi is a merlinerek közé álltunk, tudva, hogy a jól sikerült bulink nem torkollt tragédiába.

Doroszlai Beáta