2010. november 10. | Anikó

Fény az őszben: Világzenei Fesztivál

Röviden jellemezve: két napnyi életöröm, ami minden látogatónak elég energiát adott, hogy a szürkébb hétköznapokat könnyebben elviselje. A Világzenei Fesztivál a határokra tekintet nélkül vonultatott fel fellépőket. De egy dolog közös volt minden zenészben: a zene iránti elkötelezettség.

A hétvégén az összefogás és a kulturális sokszínűség jegyében megrendezett Babel Sound and Spices Világzenei Fesztivál hihetetlen hangulatot hozott el Budapest szívébe. Az első alkalommal tartott rendezvény két helyszínen zajlott: a Millenáris és a West-Balkán adott helyet a november 5-én és 6-én megtartott eseménynek.
 
Pénteken, a Millenárison az első koncert kezdetekor, melyet Rutkai Bori és a Specko Jedno tartott, még kicsit félve néztünk körül, mert nagyon kevesen voltak. De Boriék megoldották a helyzetet és így is olyan koncertet adtak, mintha teltház előtt játszanának. A Taram, az Egy Kiss Erzsi Zene és a Sleeping Camels koncertje pillanatról pillanatra növelte a jó hangulatot a főfellépő, Rachid Taha előtt. A zenekarok annyira magukra vonzották a tekintet és a figyelmet, hogy észre sem vettük, mikor érkeztek a fesztivál látogatói, de a főkoncert előtt meglepve konstatáltuk, hogy már nem igazán lehet az első sorba állni, egyszer csak tömeg lett.

Nehéz lenne Rachid Taha-t néhány szóban jellemezni, őt látni kell. A műfaj, amit képvisel, a rai rock, nagyon impresszív a színpadon. Az 52 éves zenész szövegei nem köntörfalaznak, komoly társadalmi problémákat dolgoznak fel. És Rachid megfelel a sztárról alkotott ideáink javának. Fantasztikusan táncolt és beleadta szívét-lelkét az éneklésbe. A koncert egyik csúcspontja volt, mikor leöntötte vízzel a közönséget, amit a rajongók igen boldogan és extatikusan fogadtak. A zene mélységén sokat enyhítettek a világzenei hatások, tényleg bámulatos volt.

Szombaton a Világzenei Fesztivál már két helyszínen zajlott. A Millenárison megtartott buli átváltozott ülőkoncertté. Az estét a Cabaret Medrano nyitotta, nem is akárhogyan. Nagyon jó a zenéjük, én még órákig hallgattam volna őket, és ha jól vettem észre, ezzel nem voltam egyedül.

De közben a West-Balkánban is elkezdődött a Fesztivál. Itt valószínűleg a hely jellege miatt, már a buli legelején is elég sokan voltak kíváncsiak a Fókatelep zenéjére. Utánuk a Parno Graszt és az Anselmo Crew táncoltatta meg a közönséget. És késő este lépett színpadra a mindenki által várt Les Touffes Krétiennes. A francia zenészek méltó befejezését adták a Babel Soundnak. Ha valakinek nem lett volna elég a két nap kapott életörömből, ezen a koncerten biztos elérte a vidámság maximumát.

Reméljük, hogy még sokszor látogathatunk el a Babel Sound and Spices Világzenei Fesztiválra. Mert nagyon jól sikerült ez az első buli és várjuk a folytatást!

Anikó