2010. október 6. | SZTR
Aki kicsit is figyelemmel követi Ozzy Osbourne munkásságát, beleérte az Music Television-on futó valóságshow-ját, az pontosan tudhatja, mit lehet elvárni 2010-ben az öregtől. Én bevallom attól féltem, hogy a hangja megkopott, de szerencsére erről szó sincs!
Biztos vagyok benne, hogy a 6 évvel ezelőtti, elmaradt turné keretében egy egészen más Ozzy koncertet láttunk volna. Akkor még volt Zakk Wylde, még voltak showelemek. Most egy nagyon letisztult, one man show-rockkoncertet láthattunk. Ozzy ugyan nagyon dicsérte előzetesen az új gitárost, Gus G-t, de lássuk be, az új tag közelébe sem ér Zakknek. Talán az sem véletlen, hogy a zenészek egészen a színpad sarkában voltak „elhelyezve”. A koncert felénél beiktatott gitár- és dobszólóból is inkább az utóbbi érdemel említést.
Tehát a majdnem teltházas Ozzy koncert ezúttal nem a zenészi virtuozitásról szólt, hanem magáról Ozzyról és az évtizedes slágereiről. Jó volt látni és hallani a Sötétség Hercegét, aki szokásosan vizet és habot locsolt a csápolókra (és saját magára is), és még egy táncot is ellejtett egy feldobott zászlóval. De mindezek mellett nyomta a rock’n rollt! A setlist az alapvető nagy kedvencek mellett egy-két meglepetés finomságot is tartogatott.
Lehet fanyalogni, hogy sokan meg is teszik, hogy ez már nem az a produkció, amit fénykorában nyújtott az öreg. De én, és velem együtt még jó sokan élveztük a rock’n rollt, bólogattunk az Iron Man alatt, és ahogy a mester kérte, megőrültünk a Crazy Trainnél.