2010. július 12.

Egy szál bikini és David Guetta a Balatonon

Igaz létszámában nem múlta fölül a Sziget-fesztivált a Balaton Sound, azonban szombatra már napokkal előtte elfogytak a napijegyek. A jegyüzérek 30 ezer forintért árulják napközben a jegyet, éjszaka 40 ezerért. A csütörtöki Chamical Brothers-t már csak David Guetta múlhatta fölül várakozásban. Az este meglepetésekben gazdagon telt: nincs több jegy, egy kis technikai malőr és a Pendulum nagyobbat dobbant, mint a világhírű francia lemezlovag. Mi jöhet még?

Egy vérbeli feszitalozó elengedhetetlen kellékei: naptej, fürdőruha, kis smink, pénz, telefon irány a Balaton! Nem reagáltam túl a szituációt, egy korai vonattal neki is vágtunk az útnak.
Rekkentő hőség, késik a vonat, a folyosón lelkes fesztiválozók dömpingje, mindenki egymás arcába liheg és persze nem dohányzó az összes kocsi. De kedvemet ez sem törheti le, egyszer majd csak ott leszünk!

Eltelik egy óra, nikotin hiány, irány egy dugi hely ahol tolerálják a dohányosokat és együtt éreznek elvonási tüneteikkel. Az egyetlen helyiség ahol mindenki dohányzik és nincs gyermek sem a közelben az a két kocsi közötti átjáró rész itt sikerült a tömegnyomorban elszívni egy cigit.

Röpke fél órás késéssel érkezünk meg, irány a strand! De nincs strandpapucsom, ezt a kelléket már nem tudtam beletömni kistáskámban így az kimaradt. Sebaj majd leszek mezítlábasan, vegyünk egy sört inkább. A nap első jó hírre azonkívül, hogy megérkeztünk az ingyen papucs 6 kupon után és törölköző 10 után. Több sem kellett, beindult a gyűjtő akció! Mindenkinek szóltam, hogy kérjenek nekem kuponokat, egyik ismerősöm is hasonló cipőben járt így még több kellett! Hatalmas sor a Heineken beváltóhelyen és a rossz hír, nincs több törölköző és flip flop is csak egy méretben van! Szerencsére pont jó lett a lábamra, így este hétre már viselhettem újdonsült lábbelimet, még egy óra és beindul a parti!

A Pendulum méltán lett a Mix Mag májusi számának fő témája, hiszen kis hazánkban is bebizonyították milyen profik. Az idén új albummal debütáló együttest a Prodigy utódjának is szokták nevezni, nem hiába, karrierjük és ismertségük hasonló módon hódít a világ számos pontján. Az ausztrál csapat nem ismer határokat sem zenében sem performance-ban. Az Immersion május 24-én látott napvilágot máris hatalmas port verve, a több elektro drum ’n bass alapokon és az elmaradhatatlan gitár egyvelegével a banda valóban álmai megvalósításának kapujában áll.

- Egy napon megkérdezte tőlem a menedzser, hogy hol szeretnék lenni pár év múlva. Én azt válaszoltam, hogy a világ legnagyobb elektronikus zenét játszó bandája szeretnék lenni. - nyilatkozta Rob Swire az együttes énekese.

A fellépésüket telt ház várta, ütősen kezdődött ez a szombat! Az egyetlen baki csak az volt, hogy eleinte a dobon volt a főhangsúly, a Vj hibája révén nem lett bekapcsolva az énekes mikrofonja, így Rob Swire jobb híján torkaszakadtából ordította a szöveget. Ez sem tántorította el a rajongókat, csatlakoztak az énekeshez, így meg lett mentve a buli, a hirtelen jött rögtönzés pedig igazolta, hogy szívből jön a zene!

A nézőtéren, mint megannyi szorgos hangya gyülekezik a közönség, lassan 10 óra és kezdetét veszi a következő szett, fellép a nap sztárja. Mindenki feszülten visszaszámlál, várják hogy felbukkanjon egy ismerős alak a keverőpult mögött. Aztán a kivetítőn megjelenik David Guetta és harsány üdvözlésbe kezd több ezer ember. A koncert nem volt rossz, de jobbat vártam egy olyan előadótól aki a világ egyik legjobb DJ-jeként van számontartva. A decemberi hungexpos fellépést sajnos nem ismételte meg, mind hangulatban mind pedig a zenei számok válogatásában alulmaradt a produkció. Több tízezer ember várta, hogy megszólaljon egy ismerős dallam, a nagy kedvenceket azonban a végére tartogatta az előadó.

Hiába volt ugyanis óriási tombolás és nagy pörgés egy-egy ismertebb zenéjénél, ehhez nem kellett volna, hogy ő legyen itt, hiszen például az I got a feelinget néhány órával később a Rádió1-es Kuki éppolyan nagy sikerrel játszotta le – igaz jóval kevesebb ember előtt. A sok kiállás széttördelte a másfél- két órás szettet, mire ráhangolódtunk volna a zenére és elkapott volna a dallam lendülete addigra ki is fújt és vége lett. Ráadásul a zenei világ íratlan szabályait sem tartotta be a francia sztár dj amikor az elköszönés után nem jött vissza egy kis ráadásra sem hanem pontban éjfélkor befejezte a bulit.

Amit nagyon hiányoltam az a VB-dal, aktuális lett volna a nyár egyik legnagyobb slágerével megajándékozni a közönséget és az egyébként is hálás magyarok bizonyára aktivizálták volna magukat. Összességében nem volt rossz, de igazán felcsigázhatta volna a kedélyeket, ami nem is lett volna nehéz, a Balaton Sound népes táborát tekintve. A show azonban nagyon tetszett! A világító robotok, amik lézersugarakat lőttek ki kézfejükből és füst bombákat dobáltak nagyon jó pofák voltak, jól kitalálták a szervezők. A DJ is kivette a részét a hangulat fokozásában, a pulton táncolva mutatta kezével mennyire szereti a magyar közönséget, nem is csoda hiszen saját elmondása szerint, ami a nyitó mondata volt: „Ez a kedvenc fesztiválom!”.

„…az egész bolygón ti hallhatjátok először ezt a számot, azért, hogy különlegessé tegyem ezt a fesztivált.”- eme szavakkal vezette fel a következő house elemekkel gazdagon tűzdelt új tracket.

Innen irány gyorsan a Burn Aréna, fél 1-kor kezdődött Paul Kalkbrenner szettje, amire a leleményesebbek már hamarabb megérkeztek. A táncparkett tele, egy lépést sem lehet tenni sem előre sem hátra. A bejutás szerencsére 5 perc nekünk, de mások még nyomoroghattak a tömegben. A fények, a díszlet fenomenális, amikor pedig megszólalt a már jól ismert Berlin Calling zenéje minden szív egyszerre dobbant és sikított a gyönyörűségtől.  Jó hangulat, jó társaság mi kell még? Az egyetlen kizáró ok amiért kevésbé volt élvezhető a buli, hogy oxigénhiányban szenvedtünk. Rengeteg fiatal tömörült be az Arénába, ha kétszer ekkora lett volna a cirkuszi sátor valószínűleg akkor sem fértünk volna el annyian akartak bejutni.

Holnap lesz az utolsó napja a Soundnak, a sátorozók és campingezők elhagyják majd a fesztivál területét, kiürül a strand. Az emlékei viszont megmaradnak, és a borúlátó napokon ha felelevenítjük a történteket, akkor mosolyt csalhatnak az arcunkra!