2010. június 23. | déka
Ez a buli nem a finomkodásról és az udvariasságról szólt. Bárki, aki azt gondolta, hogy Erlend Oye és a Whitest Boy Alive kesztyűs kézzel bánik majd a közönséggel, súlyosan tévedett! A hosszúra nyúlt turné utolsó állomásán a fiúk felszabadultsága...„kézzelfogható” volt. A berlini elektropop-banda szétszedte az A38-at!
A Kings of Convenience-szel elhíresült Oye és csapata alaposan kitett magáért. Csíkos zokni, SZTK-keret, sáskamozgás, testnedvek. Hiába próbáljuk azonban vicces szavakban összefoglalni az A38-on töltött estét, sem a berlini Whitest Boy Alive-ot, sem az ötletgazda norvég hőst nem lehet igazán az "északi geek" kategóriába tuszkolni. Önmagában sokat mond, hogy a szolidan mulatozók felé az "izzadjatok rohadékok" felszólítást intézte a „félszeg” sármjáról ismeretes amorózó.
Erlend Oye perfekt showman. Magabiztosan, humorral, szexin (atyaég!) és ötletesen vezényelte a másfél órás koncertet, melyről azt kell mondanom, hogy eddigi életem toplistás bulijai közt a helye. Jackson-huhogások, Daft Punk életérzés, dögös stenkben szeletelő ritmusszekció, a szintit feltépő megőrülő billentyűs és a közönséggel (lent, a színpad előtt) pattogó-táncoló frontember (ó igen, én is táncolhattam Erlenddel!). Tapogathattuk kedvenc északi lanthősünket kedvünkre.
Nem is kell mondanom, aki élt és mozgott, széles vigyorral az arcán távozott. Sorolhatnám is még a jobbnál jobb közhelyeket, de csak annyit tudok hozzátenni, hogy nagyon őszintén sajnálom azokat, akik lemaradtak erről a páratlan élményről. Jótanács csak ez lehet: aki teheti, látogasson el minél előbb egy újabb WBA koncertre, hogy bulizhasson egy nagyot, és belemarkoljon a születő poplegenda formás fenekébe!
déka