2010. február 22.
Szombat este a Dürer-kertben teltház előtt lépett fel az idén tíz éves 30Y zenekar. A fiúk odatették magukat, közel két órás, zúzós koncerttel leptek meg minket. Volt itt húrtépés, pogó ezerrel, szappanbuborékok, lufik és Vad Fruttik. No meg a puhatalpú lányok sem hiányozhattak az estéből.
Ráérősen érkeztünk a Dürerbe, majd meglepődve tapasztaltuk, hogy aznap este komolyan vették a kiírt kezdési időpontokat. Szilveszter óta nem láttam egyszerre ennyi embert a szórakozóhelyen, egy koncert miatt. Várható volt mondjuk, hogy tömeg lesz, hiszen a 30Y már befutott zenekarnak számít kis hazánkban. Egyértelműen megállapítható hogy elsősorban a tizen- és huszonévesek teszik ki a rajongók zömét. Kellemes meglepetésként a Vad Fruttik tagjaival is találkoztunk, persze ők csak nézőként voltak jelen.
A srácok egy igazán remek koncerttel örvendeztettek meg minket. Már az első dallal megalapozták a hangulatot, hiszen a ’Respekt’ című számmal csaptak a húrok közé. A 30Y szerencsére azon együttesek közé tartozik, akik élőben még jobban szólnak. Egyből átjött az érzés, és ment is a pogózás rendesen, már az elejétől kezdve, és a lendület végig kitartott. Nem lehetett egyszerű az első sorokban állni, páran fel is adták a küzdelmet és a színpad szélén üldögélve figyelték tovább a koncertet.
A két órás fellépésbe szerencsére jó sok szám belefért. Olyanok is előkerültek az este folyamán, melyeket ritkábban játszanak, mint például a ’Szentimentálé’ albumon szereplő ’Öltöztetnéd megint’. Persze a négy nagylemez slágerei sem maradhattak ki a sorból: ’Semmi szédítő magasság’, ’Rajzszöggel középre’, ’Szenes’, ’Felhő’.