2009. december 16.
Először azt hittem, hogy az Air együttesnek alig lesz közönsége a Pecsában, mert annak ellenére, hogy az MTV és egyes rádiócsatornák sokat játszották a “Sexy Boy” és a „Cherry Blossom Girl” című slágereket, azért mégiscsak rétegzenéről van szó. Ez a félelmem nem igazolódott be, a csarnokban fél ház volt, ami korábbi élményeim alapján kifejezetten jónak számít. Meglepően sokan kifizették a tízezer forintos belépőt.
Egyébként a közép- és kiskorúak mellett meglepően sok élemedett korú férfi és nő képviseltette magát a közönségben. Ez azért érdekes, mert hazánkba a nagy tömegek számára a kilencvenes évek végén érkezett meg az AIR a Moon Safari-val. Tehát nem valószínű, hogy a hatvan éves papa nosztalgiázni jött, még akkor sem, ha az Air számainak hangulata néhol Jean Michel Jarre-t idézi (ami azért már tényleg a nagyszülői kategória).
A másik tévedésem az volt, hogy amolyan Kraftwerk jellegű előadást láthatunk majd, laptophoz történő odaállással, maximum egy kis térdből rugózással, de hagyományosan vett hangszerek nélkül. Nem sok időm volt youtube-on előtájékozódni, hogy mit várhatok... Az első találat látszólag a várakozásaimat igazolta, de nem így lett! A francia duó láthatóan elhatározta, hogy annyi live act-ot tesznek a koncertbe, amennyit csak lehet.
A színpadkép 3 zenészt tartalmazott, meg egy fejlámpával sürgölődő road-ot, aki számok között folyton az egyik analóg szintit állítgatta. A taktusról két szám kivételével végig egy vérprofi session-dobos gondoskodott. Nicolas Godin és Jean-Benoît Dunckel pedig zongoráztak, gitároztak, basszeroztak, énekeltek és csavargatták a potmétereket. Ez utóbbi kettőt profi módon csinálták, de a hangszeres tudás hagyott némi kívánni valót maga után. Legalábbis én még legalább egy session-zenésszel, mondjuk egy gitárossal kiegészítettem volna az együttest. Így azonban volt olyan szám, ami végig hamis és disszonáns volt, nem volt ritka a mellényúlás, melléütés sem. Gyanítom egyébként, hogy az Air patikamérlegen összeállított, tökélyre csiszolt remekműveit nem is lehet hibátlanul élőben előadni.
Ezek az apró bakik egy cseppet sem zavarták a kedves közönséget. A jelenlévők őszinte szeretetükről biztosították a francia párost, akik talán egy kicsit el is érzékenyültek a jó magyar csujogatás hallatán. A koncert végére összeállt a hangzás és a hibák száma is minimálisra csökkent, így végül elégedetten sétáltunk ki a Petőfi Csarnokból a -5 fokos éjszakába.
besomo