2009. november 28. | SZTR

ALICE IN CHAINS az éterien lebegő

A 90-es évek közepén az MTV-n csak sóvárogva bámultuk egy-egy amerikai rockzenekar koncertfelvételét, és akkor nem hittük volna, hogy egyszer nekünk is személyes élménnyé válhat. Elmúlt ugyan majd’ 20 év, de végre Magyarországra jött az Alice In Chains! Megérte kivárni!

A grunge zene egyik meghatározó (és le merem írni, legmarkánsabb) zenekara, ugyanúgy a süllyesztőben végezhette volna énekesük, Layne Staley halála után, mint a Nirvana, de szerencsére Jerry Cantrell gitáros-alapító 10 év jegelés után a legjobbkor vágott bele az újjáalapításba. Az egy dolog, hogy William DuVall személyében egy tökéletes Staley-hanghasonmást találtak meg, de szerintem, ami miatt minimális izzadságszag sem érezhető a produkción, az maga a zene!

Az AIC zenéje már fénykorában kissé túlmutatott a grunge-kliséken: sötét, beforduló dallamaik súlyos metálos alapokon nyugszanak, de az egész mégis valahogy éterien lebegővé válik. Sem a Pearl Jam, sem a Soundgarden (és annak romjain alakult Audioslave), nem tudta úgy megtartani eredeti hangzását, ahogy az AIC tette még 2009-ben is, Black Gives Way to Blue című, visszatérő albumán. Az ő zenéjük kortalan!

A Pecsában teltház fogadta a bandát. A közel két órás koncerten az alapvető slágerek mellett az új lemez dalai is rendben beilleszkedtek a setlistbe. DuVall ugyan főleg látványban egészen más jelenség, mint Staley volt, de tökéletesen hozta a dalokat.

Minden dalról külön külön lehetne ecsetelni, hogy miért volt tökéletes választás, de én leginkább a Love, Hate Love monumentális előadását emelném ki, egyértelmű tetőpontja volt a koncertnek. A közönség tombolt, a zenekar hosszasan köszönt el, gitárpengetők tucatjai és dobverők szálltak a rajongókhoz.

Elhangzott az oly jól eső „ez a legjobb buli a turnén” is Jerry Cantrelltől, és biz’ isten, az ember akkor és ott ezt tiszta szívvel elhitte neki.

A ráadásban játszották el a Roostert és a Would-ot, ami után már nem volt mit hozzátenni.

Ha el is telt oly sok év a Dirt album óta, és ha épp a frontember posztján volt is változás, mégsem vitás: az Alice in Chains ma is tökéletesen működik!

Setlist:
Rain When I Die
Them Bones
Dam That River
Again
Your Decision
Check My Brain
Love, Hate, Love
It Ain't Like That
A Looking In View
Nutshell
We Die Young
Sludge Factory
Acid Bubble
God Am
Angry Chair
Man in the Box

Ráadás:
Sickman
Would?
Rooster

SZTR

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Comments

Senya	2009. nov.. 30.  10:01	1
Az Audioslave az ugye a Rage Against The Machine - Zak + Chris Cornell. Szóval semmi köze a Soundgardenhez. Kb. mint a RATM énekkel. Ez a grunge marhaság már tényleg kikophatna az itteni és más cikkekből is, egyik említett zenekar se volt soha az életben grunge. Az AIC metál, a Soundgarden szintén, csak rockosabb vonalon, a Pearl Jam meg rock. A grunge az pl. a TAD, vagy női vonalon az L7, vagy a Babes in Toyland, vagy szintén női "énekkel" a Breeders. Egyébként zseni volt a koncert, pedig fáztam az új énekestől. De nagyon szépen felszívta magát. A hangzás pedig csillagos ötös, szép már-már stúdió hangzású dob, dörmögő basszus, gyomorforgató Mesa-torzítás és szépen szóló ének. Igazi kárpótlás volt mindazoknak, akiknek a `93-as Metallica jegyén rajta volt az AIC (helyette jött a Megadeth, mert le kellett mondaniuk a turnét).

Teljes fórum