2009. október 15. | Egres
A Pál Utcai Fiúk nem csak egy zenekar, hanem egy különleges, nosztalgikus, keserédes hangulat is egyben. A reménytelen, naiv, őszinte, idealista vágy hangja, amelyet nem képes elnyomni az élet által nap mint nap generált ezer pofon, csalódás, seggbe rúgás, stb... Október 16-án - pénteken - a Wigwamban ezt be is mutatja, méghozzá a Szabad Európa Rádióval és némi rockdiscoval.
A PUF konzervál, segít fiatalnak maradni és hinni abban, hogy mégis érdemes bizonyos helyzetekben érzelmesnek és őszintének maradni.
Esterházy írta valahol, hogy egy remekmű segít élni. Nekem is volt olyan időszakom, még zsenge koromban, amit (akkor úgy éreztem) nem éltem volna túl a PUF lemezei nélkül - valószínűleg belefulladtam volna az önsajnálatba, ami normális volt abban a korban. Viszont ekkor jöttem rá, hogy zene és szöveg összhatása milyen különlegesen egyedi világot képes teremteni megfelelő kombinációban. Merthogy a PUF igazából remek zenekar is egyben. Nem használ bonyolult eszközöket - ahogy szövegeiben sem -, de amit kézbe fog, abból a maximumot kihozza, legyen rock, punk, líra, fúziós cucc vagy táncritmus.
Szajhák, partizánok, gyűljünk össze újra, hagyjuk, hogy Anikó és Lecsó, ez a két örök angyal szerény félmosollyal ripityára törje a szívünket századszorra is!
A Szabad Európa Rádió (SZER) zenekar neve többféle jelentést hordoz magában. Egyrészt a csapat hiánypótló mivoltára utal, vagyis arra, hogy anno ez a rádió volt az egyetlen, ahol - a cenzúrázatlan információ mellett - olyan zenét lehetett hallgatni, amely máskülönben nem jutott volna el a vájtfülekhez. Jó kis alter zene amit játszanak, nagyon igényesen és pörgős előadásmóddal.
Egres