2009. október 14. | Bajnóczi Piroska
Roma Ikon kongott október 10-én a Dürer-kertben. Az objektivitás érdekében most a szubjektivitás vesszőparipáját kell megragadnom. A szombat este a csalódottság és a felhőtlen öröm kettőssége szorosan egymást átölelve. Keserű méz, nem először itt Budapesten, Magyarországon, ahol még mindig elmegyünk az ordító energia mellett, ahol még mindig ellenzővel járnak sokan mélabúsan, robotosan. A struccpolitika híveként rólam lepörög a közönség hiánya, s velem együtt a fellépőkről is, kár, hogy a hiányzó közönségnek nem hiányzik önmaguk kongó űrének betöltése, illetve nem veszik észre az előttük karnyújtásnyira lévő mannát. Az ítélet nem műfajom, s hatósági köröm, inkább a koncertekre koncentrálnék, s a zene öröm pillanataira, szép számmal volt. Amúgy meg mindenkinek más az édes, s vannak, akik sósan szeretik.
Kezdjük a számokkal. XIV. kerület, 19-21-es házszám. 2009. 10. 10. 19 óra, Roma Ikon fesztivál. A számos elsőszámú magyar együttesek közül 9 fellépő – Jazz’n Da City, Maszkura és a tücsökraj, Palya Bea és Dés András Öröm Duója, Novák Péter, Colorstar, Heaven Street Seven és a Karaván Família, Magna Cum Laude - számtalan roma zenei elemekkel átitatott számmal. Számos a roma életet bemutató szociofotó a hétesi alkotótábor gyermekeinek szemszögéből, számos gyermekrajz az Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény cigánytanulóinak munkáiból, számos fényfestmény cigánymotívumokkal a Laluz Visuals fémjelzésével…
Számos támogató, s számos támogatott. Számos ember számtalan napi munkája a rendezvényben. Sokkal kisebb számú közönség, mint, amit a hely befogadna. Számos más program Budapesten. Számos ember él Budapesten. Minimum 5-ször annyi közönség létszámot megérdemlő fellépések. Mindemellett számos ember. Nem tudom mennyi roma, s mennyi nem, ugyanis szerintem ember van személyisséggel, tehetséggel, célokkal. Mást nem tudok számolni. Illetve azt mégis, hogy ez volt az első Roma Ikon, s hogy számos örömteli arcot is láttam. S az öröm a zenének köszönhető. Érdemes meghallgatni a cigány „pikantériával” átszőtt jól ismert dalokat. Számos zsigert és minden porcikát megmozgat, a technikusoktól kezdve a kis kalapos kölyökig. Igazán mulatós zene, s a mulatás nagy bölcsesség.
Végezetül a számokkal. Sokkal többet költünk felesleges, értéktelen dolgokra, mint a belépő díja. Nem sokszor mehetünk Roma Ikonra egy évben. Nekem az első számos óra tánc volt feltöltődéssel. Számos helyen nincs részem ilyenben. Most objektívan vagyok szubjektív, s nem elfogultan.
Bajnóczi Piroska