2009. július 7. | Kiss Gábor

Dream Theater varázslat a Sportarénában

Hatodik magyarországi fellépésével új szintre ért a Dream Theater legénysége, hiszen az eddig a Petőfi Csarnokot rendre dugig töltő zenekar ezúttal nem kisebb helyszínen, mint a Papp László Sportarénában lépett föl. Bár kezdetben volt bennem némi félsz, mennyire képes a DT megtölteni egy ekkora csarnokot, koncertjük kezdetére azonban egyáltalán nem volt kínos a nézőszám, mondhatni, olyan félig telt az Aréna, így ezúttal valóban kevés lett volna a Petőfi Csarnok szabadtere.

Kissé meglepő módon a bemelegítő csapat szerepét az amerikai Cynic gárdájára osztották, akik bár valóban progresszív zenét játszanak, azonban mégis csak a death metal felől érkeztek, így nem passzolnak tökéletesen a Dream elé. Paul Masvidal és csapata nyilván tökéletesen tisztában is volt ezzel, így elsősorban nem is a kultikus 1993-as Focusra koncentráltak, hanem a könnyedebb visszatérő Traced in Air dalaira helyezték a hangsúlyt. A fizimiskára meglehetősen jellegtelen csapat zeneileg maximálisan helyt állt, és meglepő módon a Dream közönsége is nagy elismeréssel vette az olyan dalokat, mint az Evolutionary Sleeper, az Integral Birth, a King of Those who Know vagy épp az instru Textures. Tény és való, hogy a Cynic nem ekkora színpadra való, és részemről egy kissé karcosabb programnak is jobban örültem volna, de összességében így sem lehetett belekötni harmincöt perces programjukba.

Kissé eltérően a megszokottaktól, az új lemezt bemutató turnén a Dream Theater egyáltalán nem erőlteti túl a Black Clouds & Silver Linings dalait, hiszen egy állomáson sem hangzott el több két új tételnél. Az előzetes információk szerint egy igazi best of DT programmal turnézik most a csapat, mely nagyrészt a legnyilvánvalóbb nóták előadását jelenti Pull Me Undertől As I Am-en át egészen a Constant Motionig.

Mindennek a koca-DT rajongók valószínűleg örülnek, a die hard fanok viszont – csemegék és meglepetések híján - okkal húzhatják kissé a szájukat. Fentiek alapján én sem vártam túl sok meglepő húzást, a Mike Portnoy vezette brigád azonban szerencsére rám cáfolt kissé.

A kezdés sok meglepetést nem hozott, az In the Presence of Enemies Pt. 1. nyitánynál jómagam számtalan erősebb kezdést is el tudnék képzelni, a kettes Beyond This Life viszont rendesen felpörgette a bulit. Sajnos a hangzás nem volt épp a legtökéletesebb, a színpadtól pár méterre ugyan tisztán lehetett hallani mindent, épp csak a gitár volt kissé kevés, ráadásul úgy egészében is nagyon halk volt a buli, hátrébb viszont Petrucci hathúrosa szinte teljesen eltűnt, sőt, billentyűn és dobon kívül mást nem is nagyon lehetett hallani.

Ennek ellenére a soron következő Misunderstood hamar feledtette a hangzásbéli hiányosságokat, és részemről meghozta az első hidegrázós pillanatokat. Fontos kiemelni, hogy James Labrie énekes kiváló napot fogott ki, így gyakorlatilag kínos pillanatok nélkül ment le az egész koncert. A zenekar meglehetősen visszafogottan hozta magát, egyedül Portnoy vezette elő a szokásos ökörködést, és bármennyire is ezerszer elsütöttek már ezek a színpadi gegek, mégis szükség van rájuk maximálisan, ugyanis Mike-on kívül senki nem csinál semmit a deszkákon, sőt, azt is mondhatnám, a többiek halálosan sótlan színpadi egyéniségek!

Amit játszanak, az természetesen most is nagyon rendben volt, a koncert közepén elővezetett Awake-blokk (Caught in a Web – Erotomania – Voices) pedig tényleg felejthetetlen pillanatokat okozott! Ráadásul mintha az Erotomania előtt valaki a hangzást is egy csapásra helyre pakolta volna, onnantól kezdve minden hangszer tökéletesen szólt! A koncert csúcspontja egyértelműen a kifejtős, monumentális Voices volt, amiben ráadásul Labrie minden kétséget eloszlatott afelől, hogy a mai napig képes kifogástalan teljesítményt nyújtani. Ezután egy picit alacsonyabb fokozatba kapcsoltak a srácok a Solitary Shell-el, mely a műsor korábbi részében kissé megvariált refrénnel előadott Hollow Years-el egyetemben kisebbfajta népünnepélybe torkollt. Az új lemezről a Nightmare to Remember mellett a klipnóta A Rite of Passage fért még be, és bár utóbbit lemezen nem kedvelem túlzottan, élőben rendesen megdörrent. A műsor végét természetesen a Pull Me Under jelentette, majd egy jó negyedórás Metropolis/Learning to Live/A Change of Seasons egyveleg következett ráadásként, mely azt hiszem, különösebb kommentárt nem igényel, és az is nyugodtan kijelenthető, hogy Dream rajongó jobb befejezést nem is kívánhat.

Bár személy szerint a csapat két évvel ezelőtti buliját is nagyon élveztem, az biztos, hogy ez a koncert köröket vert rá. A Dream rajongók híresek arról, hogy bár imádják a bandát, mégis mindig találnak valami okot a fanyalgásra, ebbe a koncertbe azonban tényleg maximum hangzás-téren lehetett belekötni.

Dream Theater
Cynic
Papp László Sportaréna
2009.07.01.

Setlist:

IN THE PRESENCE OF ENEMIES PT.1.
BEYOND THIS LIFE
MISUNDERSTOOD
A NIGHTMARE TO REMEMBER
HOLLOW YEARS
CAUGHT IN A WEB
EROTOMANIA
VOICES
SOLITARY SHELL
A RITE OF PASSAGE
PULL ME UNDER
---------------
METROPOLIS - LEARNING TO LIVE - THE CRIMSON SUNSET MEDLEY

Kiss Gábor

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Comentario

Andito	2009. júl.. 22.  08:34	1
Bármely napra érvényes Sziget napijegy áron alul eladó! Esetleg Depeche Mode koncertjegyre elcserélem! e-mail: andito79@freemail.hu

Teljes fórum