2009. május 17.
Jamie Winchester ott folytatja, ahol abbahagyta – de mégsem ugyanúgy. Bár zenekarának magja megegyezik az egykori Jamie-Robi zenekar legénységének felével, szerzett melléjük egy „berúgom az ajtót“ típusú, fiatal gitárost (Pásztor Simi) és saját maga helyett egy teljesen más hátterű producert (Moldvai Márk ex-Neo, Mitsoura) kért fel első szólólemezének munkálataira. Az ősszel megjelenő albumot beharangozó első videóklip és a hozzá tartozó dal (The Cracks are Showing – Látszanak a repedések) „protest rock“-ja radikális változás lesz mindazok számára, akik hősünk munkáját eddig csak a médiából ismerték - de régi rajongói számára is tartalmaz meglepő fordulatokat.
„Egy nagy szakadék szélén állok: sikerült felrobbantani egy sikeres zenei kapcsolatot Hrutka Robival. – mesél a váltás miértjéről Jamie - Kezdett nagyon veszélyes lenni az egész: tudtuk, hogy minden koncerten telt ház lesz, tudtuk, hogy a felénél eljátsszuk az It's Your Life-ot, a vége felé a Take Me Home-ot, tuti a siker, győzünk és hazamegyünk. Kezdtünk elaludni belül, robotpilótával ment a dolog. Csábított a lehetőség, hogy úgy csináljunk, mint a „Nagy Öregek”: hátradőlünk, eljátsszuk a slágereket és leadjuk a szép kerek számlát. Ez nem szégyen, viszont mi sosem voltunk megélhetési zenekar. A végén már nem vártam a bulikat, csak mentem "dolgozni". A szétválás bizonyos szempontból nagyon rossz időzítésű volt, mivel kellően kiegyensúlyozottan működtünk - de én híres vagyok arról, hogy csak rosszkor lépek, de azt nagyon lelkesen! Örülök, hogy belevágtam valami újba, fel vagyok pörögve. Írtam 15 dalt, nagy részüket már koncerten is játsszuk, viszem előre az egészet, és még kedvem is van hozzá.”
A debütáló albumra sem kell sokat várni, hiszen a zenekar nyakig van a stúdiómunkába. A 2009. őszén megjelenő lemez különlegessége, hogy noha Jamie már így is számos rangos szerzői elismerés birtokosa (eMeRTON, Artisjus, Jakab Líra díjak), most először készít lemezt úgy, hogy az összes dalt egyedüli szerzőként jegyzi.
A bemutatkozó album hangzását tekintve nem egyszerűen csak a keveréke a Jamie Winchestertől megszokott élőhangszer-centrikus-, valamint a Moldvai Márk-féle elektronikus világnak: a különböző hangszerek, hangok és effektek organikusan illeszkednek egymáshoz, a két sokoldalú hangszerelő-producer az egyes dalokat – és azok mondanivalóját – állították a középpontba. Izgalmas, eklektikus XXI. századi rocklemez készül, amelyen jól hallható, hogy készítői
elejétől a végéig élvezték a munkát.
A zenekar felállása a közönség és a szakma számára is ismerős lehet, melyről így mesél Jamie:
„Négytagú bandáról van szó: a ritmusszekció maradt, hisz Giret Gábor és Kottler Ákos annyira jók együtt és külön-külön is, hogy eszembe sem jutott másokon gondolkodni. Az új gitárosunk Pásztor Sámuel (Simi) az Anna and the Barbiesból, igazi lelkes, nagy hőfokon üzemelő zenész, tele energiával, ötletekkel, nagyon jó zeneszerző és elképesztő nagy énekes... elájultam tőle! A Robival való szétválás után egyértelmű volt az új irány: hangos, olykor punkos gitártémák viszik a dalokat, ami lehet hogy sokaknak furcsa lesz, de mi nagyon élvezzük. Ráadásul most történik meg először, hogy a dalok megírása után háttérbe vonulhatok és hagyom, hogy a többiek formálják, hogy merre menjen. Nagyon izgalmas zene születik így!
Bár Jamie egyes dalaiban eddig is visszaköszöntek a világ történései, az új dal (The Cracks are Showing – Látszanak a repedések) kifejezetten politikus hangvételű.
”Még a válság elött kezdett összeállni ez a dal, de már akkor is nyomasztott ez a gondolat, hogy: "esik szét az egész". A kapitalizmusból intézményes mohóság lett, ahol bármit szabad ha pénz lesz belőle. A politika már csak szinészkedés és hazudozás, a 24 orás hircsatornák cirkuszt csinálnak mindenből, és minden felett Szent Grálként áll a "növekedés". Minden rendben, ha minden évben, hónapban percben tudunk X% "növekedést" mutatni. Pedig nem nő semmi: Sem a bolygó, sem az olajtartalék, sem a vizállomány, sem az erdők mérete. Csak a fogyasztás nő. És az eredménye ennek a sok növekedésnek és fejlődésnek? Semmi, sőt a helyzet egyre rosszabb: egyre több a háború, a szegény, az elnyomott, a munkanélküli. A rendszer már nem működik, mégis ragaszkodunk hozzá.”