2009. április 23.

Igyunk együtt, avagy egyetemistának lenni jó - Galéria!

Tegnap elindult a Pécsi Egyetemi Napok, hétköznapi nevén PEN. Ha valaki életében volt már bármilyen fesztiválon, akkor tudhatja, hogy általában ezek a legdurvább napok, mert itt még mindenkinek van pénze és energiája berúgni, illetve bulizni. De főleg berúgni. Igen, ilyen az átlag egyetemista élete. Erre játszottak rá a szervezők, amikor egy napra rakták a Ludditákat, Bauchklang-ot, Belgát, Irie Maffiát, Korai Örömöt, és a Csík zenekart és még nagyon sok mindent. Fuuu, tényleg elkezdődött!

A fesztivál jelenleg a Pécsi Bőrgyár területén található meg, ami tavalyhoz képest, egy sokkal tágasabb, és nagyobb befogadóképességű hely. Ahhoz képest, hogy nyitó nap volt, annyira nem voltak vészesen sokan az este elején, bár arra azért számítani lehetett, hogy egy Belga, vagy Csík zenekar meg fogja tölteni emberekkel a sátrakat.

Ez ugye, mind szép és jó, mert vannak ilyen koncertek is, de mellette rengeteg program van a fesztivál „utcáin” is. Egyrészt ott vannak a különböző karok versenyei, amik mindig rendkívül mókásak. Idén fordul először olyan, hogy az összes Pécsi Egyetemi kar képviselteti magát a diákrektor választáson.  És, akkor nyilván, ez feljogosítja a versenyben résztvevőket, hogy ők már délután igyanak. Jó nekik. A másik, hogy folyamatosan mindenhol ott van a Wombolombakéhé Orchestra, akiket Franciaországból importáltak nekünk, hogy jó hangulatot teremtsen, ha épp a büféknél állunk sorba. Ha valaki még nem hallott róluk, itt meg is tekintheti, csak, hogy átérezze, épp milyen jó nekünk.

És akkor egy kicsit a koncertekről röviden. A hét a tehetségkutatóval indult. Megmondom őszintén, engem ez érdekel a legkevésbé egy fesztiválon (sokan vannak még ezzel így), majd megnézem őket végülis, ha már befutottak. (Okos hozzáállás) Ettől függetlenül elmentem, és meghallgattam az egyik zenekart, akik a Szabadtéri 4 akkordos performansz nevet viselik. Na, ők egész jók voltak. Van egy olyan számuk, hogy a Régi gumipanklányok balladája, azt mindenkinek ajánlom.

Aztán ott volt még a Stereobazaar koncert, amin nagyon-nagyon kevesen voltak, viszont elég jó volt. Ha valaki még nem hallott róluk, akkor a zenéjüket, úgy lehet elképzelni, mintha a Colorstart vegyítették volna a Korai örömmel és a Másféllel. Közben a nagyszínpadon játszott Takács Eszti, akinek a koncertjén végre rohadt sokan voltak. És ő is hozta a formáját, nagyon jó kis bulit csinált, volt Nyári dal, meg Postásozás, meg minden.

Itt kezdődtek az este nagy dilemmái, hogy akkor mire is kéne menni. Mert, hogy túl sok jó program van egyszerre. Ekkor döntöttünk a Csík zenekar mellett, akik ugye mostanában nagyon menők, és minden nagyobb fesztiválon jelen vannak. Igazából nem bántuk meg, de mások azt mesélték, hogy kár volt kihagyni a Bauchklangot, mert, hogy az iszonyatosan jó volt. Mindegy, mi Csillag vagy fecskével vigasztalódtunk. Mellettünk már mindenki meg volt őrülve, ezt öröm volt látni. Szeretjük a részeg embereket. (Bár inni, csúnya dolog, te ne tedd!)

Ezek után kezdődött a Belga, ahol egyszerűen annyian voltak, hogy a sátorba nem voltunk hajlandóak bemenni. Ismerős fesztivál szituáció: a plafonról csöpög az izzadság. Attól függetlenül, a sátor mellett sörözés, és úgy zenehallgatás jó opciónak tűnt, így is élvezhető volt. De, akik benn voltak, azt mesélték király volt. Én, nem aggódtam a zenekarért.

És, akkor jött az Irie Maffia, az este fénypontja, de arról, majd külön, mert megérdemlik, annyira jó bulit csináltak. És akkor, még a fesztivál harmadik színpadához el sem jutottunk, ahol pedig szintén ígéretes koncertek voltak, mint például a Romano Drom, vagy a Napra. Hát, őket majd valahol máshol megnézem egyszer. Tényleg!

Első nap kipipálva, várjuk a többit, mert ez már csak jobb lesz. Gyere le te is a legnagyobb egyetem városába!

-gabriella-