2008. november 27. | burlesque

Richard Bona és a gulyás

A hazánkat imádó basszusgitáros-énekes, Richard Bona november 25-én este immáron sokadszorra kápráztatta el az A38 népes közönségét! Aki eljött, alighanem fülig érő szájjal távozott a koncert után.

„Ha Richard Bona, akkor A38!” – kiáltanak fel sokan, és való igaz: Magyarországra szinte már hazajáró hősünk előszeretettel lép fel a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő állóhajón. Most sem volt ez másként: Bona nyolcadszor adott koncertet az A38-on, és nyolcadszorra sem tudott hibázni!

Egy dolog foglalkoztatott a buli előtt: vajon a rengeteg magyarországi előadást követően Bonának egyre könnyebb dolga van-e nálunk, vagy fellépésről fellépésre nehezebb? A közönség ugyanis szinte megőrül a zseniális muzsikusért, akinek azonban minden évben valami újjal kell előrukkolnia ahhoz, hogy ez az imádat megmaradjon.

Nos, Bona ezúttal is levette a lábáról a publikumot. Kezdésként egy halk, lassú dalt adott elő, méghozzá nem is akárhogy: méretes basszusgitárján – egy gitárszintetizátor segítségével – gyakorlatilag olyan hangszert tudott utánozni, amilyet csak akart. Lágy, szárnyaló énekét szép gitárfoszlányok, valamint hangulatos billentyűtémák kísérték – előbbiekért Adam Stoler, utóbbiakért pedig Etienne Stadwijk felelt. A lágy balladát követően aztán beindult a buli: Bonáék egy lendületes nótával folytatták a műsort. Ekkor már a venezuelai ütőhangszeres, Roberto Quintero, valamint Ernesto Simpson dobos is belelendült, de Taylor Haskins trombitás is káprázatos futamokkal állt elő.

A lüktető dalt követően Bona bemutatta a zenekar tagjait. Ez a művelet eltartott vagy tizenöt percig, mivel a frontember végigpoénkodta az egészet – ennek ellenére senki sem bánta ezt a kis kitérőt. Ahogy az várható volt, Bona agyondicsérte a magyar gulyást, melynek tiszteletére elő is adott egy számot. A gulyás motívuma természetesen többször felbukkant az este folyamán: Bona minden alkalmat megragadott, hogy egyik kedvenc étele iránt érzett hódolatát kifejezze. Emellett többször is viccesen leszögezte, hogy az állóhajó márpedig az övé, hiszen annyiszor járt már itt.

Persze azért a zene volt a középpontban: az egyik csúcspontot a már több mint húsz éve elhunyt Jaco Pastorius tiszteletére előadott egyveleg jelentette. Volt itt Weather Report- és Pastorius-idézet, harmonikahangon megszólaló basszusgitár és már-már metálkodásba torkolló, agresszív gitárszóló. A buli további emlékezetes pillanatait az ütőhangszeresek frenetikus „párbaja”, valamint Bona szólóban előadott dalai jelentették.

A közönség végig nagyon jól érezte magát – nem véletlenül: Bona megnevettette, megtáncoltatta és megénekeltette a jelenlévőket, így egy pillanatra sem pihenhetett senki. Noha mindenki tudta, ki a főnök, az énekes-basszusgitáros nagyon szimpatikusan engedte, hogy zenésztársai is megmutathassák, mit tudnak. Bona végül egy afrikai dallal búcsúzott a nézőktől, akik buta vigyorral az arcukon távoztak a helyszínről. Remek buli volt!

burlesque