2006. május 29. | Jónás Tamás

Jónás Tamás gitársuli 31.

G-mixolíd - Knockin' On Heavens Door. Ezúttal egy olyan akkordmenetet nézünk meg, amely végig dúr akkordokból áll: G-dúr, D-dúr, C-dúr, C-dúr.

Ilyenkor is több választási lehetõségünk van a gitárszóló készítésekor. A legkézenfekvõbb lehetõség az, hogy a szóló is G-dúrban legyen, hiszen ez ennek az akkordmenetnek a hangneme. A másik lehetõség a G-mixolíd skála használata, amely a G-dúr skálától csak egy hangban tér el: a mixolídot a dúr skála VII. fokának leszállításával kapjuk meg. A G-mixolíd tehát a G A H C D E F hangokból áll.

A mixolíd egy olyan modális hangnem, amely blues-os érzeteket kelt. Tulajdonságai közül azt emelhetjük ki, hogy nagy tercet tartalmaz (tehát nem áll messze a szintén nagy tercet tartalmazó dúros zenei világtól), viszont kis szeptim van benne. A skálából képezhetõ négyeshangzat egy dúr kis szeptim, jelen esetben éppen egy G7 (G-H-D-F) akkord, amely érthetõvé teszi, hogy miért népszerû a mixolíd a blues világában is.

A konkrét akkordmenetünknél a G-mixolíd hangsor a D-dúr akkord megszólalásának pillanatában okozhat kisebb "meglepetéseket", hiszen a D-dúr hármashangzat F# hangot tartalmaz, míg a G-mixolíd skála F hangot. De megfelelõ módon ezt az ellentmondást is kezelni lehet, mint majd a szóló 3. ütemében látni fogjuk. A C-dúr akkord alatt a G-mixolíd skálánk teljesen a helyén van, hiszen hangkészlete megegyezik a C-dúr skáláéval.

A szóló 1. ütemében alaphangon indulunk, majd a D-dúr alatt C és D hangok szólalnak meg, azaz a D-dúr itt szeptim jelleget kap a C hang miatt.

A 2. ütemben egy tipikus blues-fogás szerepel: a H hang elõtt röviden megszólal a B (leszállított H) hang, díszítõ jelleggel, majd a hang gyorsan H-ra vált egy hammer-on segítségével. Ugyanez a B hang jelenik meg a 3. ütem elején, majd ezúttal nyújtással kerül vissza H-ra.

Az ütem második felében található a már említett eset, hogy D-dúr akkord alatt F hangot játszik a szóló. A hatás kissé egzotikusabb, de határozottan pozitív. Természetesen könnyebb akkor a dolgunk, ha a kíséretben a D-dúrt egy D5 kvintfogás szimbolizálja, hiszen ekkor a kíséretben a F# hang nem bukkan fel. Ilyenkor a szólóban nyugodtan szólhat az F. Amennyiben a teljes dúr szerepel a kíséretben, akkor óvatosabbnak kell lenni, tehát ilyenkor a kis terc csak rövidebben, és mindenképpen oktávkülönbséggel szólaljon meg. Mûfajtól is függ a döntés, pl. blues esetén a terceket szabadabban lehet alakítgatni.

A 4. ütem elején és végén is szerepel a "B-rõl H-ra" trükk, különbözõ oktávokban. Az 5-6. ütemekben egy C-rõl nyújtott D hang ismétlõdik, szaggatott pengetéssel, mialatt a nyújtás mértéke fokozatosan csökken. A 7. ütem elején a B hang elõször csak egy negyedes (díszítõ) nyújtást kap, majd egy félhangos nyújtást (B->H). A 8. ütem elején a kitartott D hangnak köszönhetõen egy Cadd2 akkord szólal meg.

A 9-10. ütemekben néhány technikailag nehezebb futamot is megnézünk. Ezek most a példa kedvéért jelennek meg itt ilyen hirtelen, de természetesen egy igazi szóló megkomponálása során figyelni kell a szóló ívére, a szám mondanivalójára, dinamikájára, stb., tehát nem váltakozhatnak csak úgy, ötletszerûen a lassabb, dallamos részek és a "tekerések". A 9. ütemben a gyors hammer-on és pull-off sorozatoké, majd a 10-ben a gyors váltott pengetésé a fõszerep. A 10. ütemben, a sorozat végén a F# hang is megjelenik, tehát ez a futam már G-dúrban van, ami egyben azt is megmutatja, hogy egy-egy szólón belül is szabad a lehetséges skálákat egymással kombinálni.


A gyakorlat kottáját itt megtaláljátok jpg formátumban, ehhez a részhez két letölthetõ mp3 van, egyik itt, másik itt.

Jó gitározást!
Jónás Tamás - gitároktatás rock, blues, heavy stílusokban -
kezdõknek, haladóknak és profiknak

dessum@freemail.hu - egyéni oktatás és távoktatás(!)