Gastroblues-utózönge: péntek

Fajsúlyos, minőségi blues és rock, egy csipetnyi jazz, blueslegendák és gasztrocsemegék, nem csak érett korúaknak. A 19. paksi Nemzetközi Gastroblues Fesztivál programja nem csupán ígéretes volt, de be is váltotta ígéreteit. Bár az igazán nagy durranást szombat estére időzítették a szervezők, mi a pénteki programot is nagyon élveztük.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Gastroblues-fesztivál

Amikor pénteken odaértünk Paksra, kicsit meglepődtünk, mert délután kettőkor még kevés nyomát láttuk annak, hogy itt valami ütős történés készülődik. Csendes kisvárosias miliő várt minket, néhány rockerpólós, ötvenes férfi lézengett, és finom illatok hívogattak a lacikonyhához a rendezvény fő helyszínéül szolgáló ESZI Csarnok elé. Két óra leforgása alatt azonban a csarnok és környéke metamorfózison ment keresztül: bent életre kelt a blues, kívül pedig ugyancsak szép számmal gyülekezni kezdtek a bulira még csak melegítő egyének. Elégedetten nyugtáztuk, hogy a sör, a minőségi bor és a malactál ára egyaránt kellemes, a vidékiesen-lassan beinduló bulihangulat pedig már a délutáni órákban szépen melegszik.

Bár a délutáni zenekarok (Blues and Roll, S-Modell) is igazán kitettek magukért, a péntek este a Deák Bill Blues Banddel indult be igazán. Annak ellenére, hogy Deák Bill Gyula egy nemrég szerzett sérülés miatt ülve látta el a frontemberi teendőket, sok évtizedes rutinnal vezényelte zenekarát és persze minket. Egyedi hangjához ezúttal szemtelenül fiatal zenésztársakat válogatott, a szólógitárosa például mindössze huszonnégy éves. (Ez az információ különösen jól esett a lelkünknek, hiszen korán megállapítottuk, hogy húszas éveink közepén járva mi igencsak fiatalnak számítunk a közönség átlagéletkorához képest.) Amellett, hogy a zenekarban végrehajtott vérfrissítés extra kakaót adott a koncert lendületének és a gitárszólóknak, egyértelműen megtartotta a nagy Deák Bill-klasszikusok előadásainak színvonalát! A koncertfináléban felcsendült egy legendás P.Mobil-dal is (ami nem mellesleg az én személyes kedvencem), és az ugyancsak Deák Bill által jegyzett sámánének az István a királyból. Mindezek után nem csoda, hogy mi még több ráadásdalt is szívesen végigbuliztunk volna. Azért így is sikerült kellemesen elütnünk a következő koncertig hátralevő húsz percet, hiszen a csarnokon belül, pont a színpaddal átellenben voltak felállítva a jobbnál jobb pincészetek standjai is.

Az est fő attrakciója az Animals and Friends formáció volt, mely a legendás Animals együttes jogutódjaként lépett színpadra nyolc körül. Bár a hatvannégyes felállásból csak a dobos John Steel jött el a zenekarral a Gastrobluesra, hamar világossá vált, hogy a többi tag is méltón ápolja és műveli a hatvanas-hetvenes évek blues-rock hagyományait. Az Animals and Friends pillanatok alatt megkétszerezte a bulihangulatot, úgyhogy innentől már a hatvanas korosztály sem bírt egy helyben maradni. Mindezt tovább fokozta, amikor a zenekar pár dal után kiegészült Ray Philipsszel. Én személy szerint legjobban azt a pillanatot vártam, amiért anno elkezdtem gitározni tanulni, vagyis hogy végre felcsendüljön a The House of the Rising Sun, és íme, három számmal a vége előtt végre megszólalt: A-moll, C-dúr, D-dúr, F-dúr, és így tovább. Miközben én jól meghatódtam, mellettem egy őszes pár édesen lassúzott a dalra. Hát igen, a nagy előadók mindenkinek mondanak valami fontosat, de mindenkinek egy kicsit mást.

A nagy bumm után egy kicsit másfajta, de ugyancsak nagyot szóló durranás következett: a Hundred Seventy Split – számunkra váratlanul – kicsit félretette a bluesos hangzást, és igazi zúzós rockot nyomott. Ekkorra megérkeztek a fiatalabb korosztály képviselői is. Úgy tűnt, hogy a szervezők nagyon jól időzítettek: az újonnan bekapcsolódó húszas-harmincasok pont erre a keményebb hangzásra éhesen álltak be a „csatasorba”. Számunkra a Hundred Seventy Split kilógott az addigi fesztiválhangulatból (no, meg még szállást is kellett kerítenünk), így a Cliff Moore Bandet már nem vártuk meg, de azért remélem, hogy ebben az életben még hallom majd őket is. Elvégre számunkra ez az este a legendákról szólt, őket pedig élőben kell hallani.

Mági

cimkék
- fesztivál, Gastroblues-fesztivál, koncertbeszámoló, Paks

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások

Blues And Roll	2011. júl.. 10. 18:34	1
Hát igen kezdő zenekarnak lenni mindig hálátlan feladat,de azt hiszem ennek ellenére,ráadásul tök ismeretlenül ,nem nyújtottunk rossz teljesítményt. :-) Pfeiffer Gábor Blues and Roll

Teljes fórum

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább