2008. április 30. |

Czutorchestra családi körben

Kétfajta kocsmazene van: egy, amelyik a baráti beszélgetések aláfestésére pontosan megfelel, és egy másik, amely mellett kár volna beszélgetni. Hogy kocsmából hányféle van, azt sokáig lehetne elemezgetni, de az biztos, hogy olyan, ahol Czutor Zoltán dudorászik a mikrofonba, nincs túl sok.

Pláne, hogy a szóban forgó kocsma nem is kocsma, hanem a Hunnia mozi kávézó részlege, amely olyan pici, hogy a pultot is csak a kivilágítása miatt veszi észre az ember, és telt házat sem olyan bonyolult csinálni néhány asztalfoglalással. A halandó meg is lepődik, hiszen egy szál gitár ide vagy oda, Czutor Zoltán neve egy Nyers zenekar után azért képes vonzani koncertteremnyi közönséget is. Na de semmi pánik, helyet foglalunk a sarokban (mert már csak ott tudunk), rendelünk, és kíváncsian várunk. Hangulatos az egész, kb. csak mi számítunk ismeretlennek, de mindközül a legjobb, hogy a belépő lefogyasztható! Azt kell, hogy mondjam, ez a világ egyik legjobb koncert-szervezésbeli marketingötlete, a szórakozás tökéletes 2 in 1-ja, úgyhogy boldogok vagyunk, jól indul az este.

A nyúlfarknyi színpadon hárman is mozgolódnak: Czutor jelenlegi zenekarának (Belmondo) billentyűse, Pulius Tamás segít be majd az örömzenélésbe, és egy lány is erősíti a felállást, Czutor Anett, a „főnök” húga. Szinte már családi vállalkozásnak is nevezhetnénk az alkalmi kis csapatot. 10 óra magasságában el is kezdődött a koncert - némi bizonytalanság és egymásra vigyorgás után -, s ekkor végre összeállt a kép a fejekben: a hely, a félhomály és a zene tökéletesen egészítette ki egymást, minden kis bakijával, kopottságával, és a néha felvillanó vakukkal együtt. A beharangozókban Nyers és Belmondo számokat is ígértek a Beatles dalok mellett, de a sokadik Liverpool után már igen-igen hiányzott az a Budapest… Nem sokat kaptunk belőle, pedig annyi klasszikus Nyers számot vártunk ott többen is, no de az örömzenészeket ilyenért kritizálni nem illik, beértük azzal, hogy végre Beatlest is az átlagnál normálisabb, igényesebb feldolgozásban hallhattunk. Mindenki az ízlésének és kedvének megfelelően játszott a zenekarban: hol Tamás énekelt, hol valamelyik Czutor testvér, itt volt billentyű, amott meg csak csörgő és vokál. Szemet, fület és szívet egyaránt melengető, kedves kis produkciót láttam, s megint rájöttem, hogy azért lenne még helye egy Nyersnek a magyar könnyűzenében, mert hiába azok a tökéletesen előadott, és amúgy is tökéletes Beatles számok, Czutor Zoli még mindig a saját dalait énekli a legszebben, olyan érzékkel, amellyel csak nagyon kevesen bírnak ebben az országban (a dalok szövegének ajnározásába meg már bele sem kezdek). Kb. ugyanez igaz Anettre is – ez csak a genetika lehet! -, valószínűleg ilyennek képzelném Zoli női reinkarnációját, legalábbis ami az énekhangot illeti.

Azt kell, hogy mondjam, kellemesen szórakoztam, egyébként is szeretem az ehhez hasonló örömzenélős megmozdulásokat. Plusz, ha már itt járunk: igen, na ez volna az a kocsmazene, amire bizony akkor is odafigyeltem volna, ha éppen beszélnek hozzám, és ami minden negatívumával együtt is bájos és felemelő volt. Azzal a gondolattal baktattam haza, hogy nem lehet igaz, hogy megint nem tudok rosszat mondani egy koncertről, pedig egy kritikusnak ugyanolyan fontos feladata a hibák észrevétele is, mint a jó dolgok kiemelése. Na de mit lehet tenni, biztosan rosszul válogatok, viszont sohasem bánom meg – ahogy most sem!

Fedor Nóra

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások

zsupy	2008. nov.. 26.  13:55	1
Kedves Fedor Nóra! Egy közelebbi e-mail címet kaphatnék hozzád? Köszönettel: Paku M. Zsófia

Teljes fórum