2008. április 29. | Fodor Csaba
„Hatalmas zenekavalkád és örömünnep megannyi remek zenekarral” ígérte az A38 a kellemes áprilisi éjszakára. Az urbitális majális programsorozat részeként, mely Budapest kultúrális sokszínűségét hivatott bemutatni, fellépett az érdekes felállású Kiss Erzsi Panchan, és a hardcore jazzt különféle mainstream irányzatokkal remekül elegyítő Barabás Lőrinc Eklektric. Mindez ingyen. Elmentünk. Megnéztük. Felemás érzésekkel telve a beszámoló is elkészült. Hogy mi sikerült félre az ötödik életévét ünneplő szórakozóhelyen? Lapozz!
Nincs is jobb, mint vasárnap este ejtőzni a hajó teraszán, egy hideg itallal a kézben. De hamar le kellett mondani a Duna nyugtató hullámairól, hisz nem sokkal kilenc után a koncertteremben felcsendült Kiss Erzsi művészi halandzsája. Ekkorra körülbelül félig telt a hajó gyomra, s törzsi rítusokra emlékeztető impulzusok áradtak a színpad felől. A négy énekesnő (Dombi Kati, Kiss Erzsi, Kovács Linda, Szantner Anna) láthatóan élvezte a fellépést, a közönség kevésbé. Hogy miért? Talán a felállásban és a helyszínválasztásban keresendő. Térjünk is ki arra, hogy mi is ez a Kiss Erzsi Panchan: az énekesnő acapellái varázsdobokkal fűszerezve, egy teljesen az afro-világot idéző művészeti előadás, már-már színház. Ez nem is lenne baj, csak nem az A38 koncerttermében kéne a bulizni vágyó fiatalokat ezzel inzultálni. Valószínűleg egy ülős helyszínen nagyszerűen működne ez a felállás is, de itt inkább a pult felé nyomta az embereket, persze az ingyenesség generálta kiesést is vissza kell hozni valahogy, tán ez volt a cél.
Mellettem egy késve érkező lány megkérdezte a barátait: „Jó a koncert?” Majd jött a válasz: „Nem. Fél órája ugyanaz megy, csak most van új hangszer.” Ez a rövid párbeszéd nagyjából tükrözi is a közönség véleményét. Persze volt 20-30 ember, akik szinte le sem vették a tekintetüket a színpadról, hogy ez az előadásnak vagy egyszerűen csak a négy nő vonzásának köszönhető, nem derült ki. Az viszont igen, hogy a Panchan projekt sokkal kevésbé működik, mint az énekesnő eredeti zenekara. Háttérzenének jó, de Kiss Erzsi nem háttérbe való, tőle pörgést vár a könzönsége, ami ebben a felállásban nincs meg. Vagy egyszerűen csak rosszkor, rossz helyen léptek fel!
Viszont utánuk, ha egy kicsit hosszúra nyújtott hatásszünet után is (minimum fél óra telt el), következett a Barabás Lőrinc Eklektric. A zenekar 2005 novemberében alakult Budapesten, mint magukról mondják, „jókor és jó helyen”. És most is telibetalálták az időzítést. Megmentették a bulit, sőt hatalmas showt csináltak. Pillanatok alatt visszatértek a tetőre menekült arcok és megtelt a terem, s az est folyamán először igazán megmozdult a közönség, egyként táncolt, és hömpölygött. A hol drum & bass-es, hol hip-hop-os alapokra beúszó szenvedélyes, olykor Erik Truffaz mesteri játékát idéző, pszichedelikus hangulatot kiváltó trombita adja zenéjük savát-borsát, de a stíluskavalkád is rengeteget hozzátesz. Fábián Julianna énekesnő gyönyörű hangjával és érett előadásmódjával szépen vezette fel a számokat, majd a ghánai születésű MC Sena belépése bolondította meg azokat, s kergetette egyben őrületbe a közönséget. Az együttes minden tagja mosolyogott, a színpadról csakúgy áradt a peace & love. Könnyedén játszanak, és mégis hihetetlen alázatot tanúsítanak a zene iránt, egyik szóló sem megy át indokolatlan magamutogatásba. A profi módon összeállított, emelkedő ívű másfél órás előadás során felvonultatott stílusok közt a jazz mellett hallhattunk reggae-t, bossa novát, némi ska-t, néha kicsit elektrósabban, olykor tisztán, de mindig hiba nélkül. A koncert végén előkerült rádióbarát Famous című szám is végképp beszippantott mindenkit a nagyszerű zene. Arról azért nincs szó, hogy megújítanák a zenét, de mindenképpen üde színfoltját képezik a magyar zenei életnek. Náluk jobb hiánypótló talán nem is lehetne a nu-jazz szcénában. Valaki elkiáltotta magát mögöttem: „kurva jók”, hát így is fogalmazhatnánk. Az eklektrikusság gyönyörködtet.
Sajnos koncert után meghalt a buli, az emberek még táncoltak volna csak nem nagyon volt mire, többfelől is hallottam, hogy ki itt, ki ott folytatja az éjszakát, a hajó pedig szépen csendben kiürült.
Fodor Csaba