2009. november 3. | -gabriella-
Szombaton a Gödörbe indultunk, hogy egy kis Halloween bulival búcsúztassuk az októbert. Ennek kapcsán, egy elég jól szervezett, és jól kitalált estén vehettünk részt, ahol a Vad Fruttik, Kiscsillag és Frenk szórakoztatta a közönséget. Mellette volt egy Halál szent-éj performansz is, ami igen mellőzötté vált a koncertek miatt. Szürrealitás, és dohányfüst mentesség, éljen!
Mivel a szervezők ez az estén megkértek mindenkit, hogy időben érkezzenek, ezért mi ezt nagyon komolyan vettük, és tényleg odamentünk este 8 órára. Ami azért is jó, mert így láthattuk, hogy Lovasi András egy rohadt nagy csokor virággal vág át a Deák téren, a Kiscsillag többi tagja egy picivel később a pultnál arról beszélget, hogy vegyenek-e egy üveg pezsgőt a mellettünk álló srácoknak. Közben pedig Frenk sasszézik keresztül a teremben. Azért, ez elég emberközeli, nem?
Még sorban állás közben elég fura volt, hogy a Gödörben konkrétan senki nincsen. Azért ennyi buli csak nincs egy este a városban, hogy ide senki ne jöjjön! Aztán mikor bejutottunk, és üldögéltünk potom egy órát, jöttünk rá arra, hogy most nem a megszokott helyen lesznek a koncertek, hanem a lenti Színház teremben, ami olyan, mint egy mélygarázs. A Halloween hangulat érdekében, viszont baromi jó színpadi kompozíciót hoztak létre, több kivetítővel, a háttérben, és töklámpásokkal. Itt derült arra is fény, hogy lent nem lehet dohányozni. Ez nagyjából a koncertek kezdéséig működött, utána nem.
Miután konstatáltuk, hogy az utóbbi időben eléggé egysíkúan járunk koncertre, meg, hogy ideje lenne új zenekarokat is megismerni, boldogan vetettük bele magunkat a megszokott jóleső érzésbe, ez pedig nem volt más, mint a Vad Fruttik. A zenekar kezd túllépni azon, hogy van/volt egy olyan számuk, hogy Nekem senkim sincsen, és lassan, de biztosan orientálódnak a harmadik album felé. Ennek köszönhető, hogy most már egyre több számot játszanak róla, így aki rutinos koncertre járó, már jól ismerheti, a Lehetek én is-t és a Limonádét. Ezen kívül, pedig abszolút jó volt kezdésnek, hiszen megalapozták a további hangulatot.
Mindeközben, volt egy kisebb szociális fennakadásom, ezért kénytelen voltam egy szünetet tartani, így végignézhettem, ahogyan az Akvárium teremben átalakul a színpad a performansszá. Szoros program mellett, ez volt a legkevésbé érdekes, és ahogy néztem nem túl sok embert kötött le. Ettől függetlenül akár jó is lehetett volna, de úgy hogy már mindenki Kiscsillag lázban égett, nem hiszem, hogy a legjobb időpontra tették őket. Mivel egy sakktáblán játszódott, gondolom valami olyasmi lehetett, mint Ingmar Bergman: Hetedik pecsét című filmjében a halállal való sakkozás.
Az este egyértelmű főszereplője a Kiscsillag volt, ami abból is látszott, hogy ez után nagyjából minden ember lelépett. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy vajon ciki-e bizonyos kor után szeretni őket, de úgy tűnik ez másoknak nem jutott eszében, mert kivételesen nem csak a tizenévesek voltak a koncerten. Mindenesetre a fő attrakció az volt, hogy a Fishing on Orfű-t Rátgéber Lászlóval közösen adták elő. Egyébként pedig hozták a táncolós, ugrálós, néha melankolikus dalokat, a koncert végén az ismertebb számokkal. Mert, hát ugye szándék mindig van!
És mi itt követtünk el egy nagy hibát. Ugyanis a tömeggel együtt mi is távoztunk, még mielőtt Frenk elkezdhette volna. Próbáltam tájékozódni az ügyben, hogy milyen volt, és akit megkérdeztem azt mondta, hogy tiszta hülyék voltunk, hogy eljöttünk, mert nagyon-nagyon jó volt. A zenekar ki volt festve, be is öltöztek, az énekes egy csontvázzal táncolt, és a Halloween hangulathoz talán ők passzoltak legjobban. Hát, innen is sajnálom, a Kárpát-medence David Bowie-ját, legközelebb megnézem!
Egyébként, akik a video art-ért, és a vizualitásért feleltek, azoknak külön dicséret!
-gabriella-