2008. január 31. | -nm-

Dózerolt a Titusz és a Carbonfools

Ahol most mozdulni sem lehet a bulizó arcoktól, ott pár hónap múlva úgynevezett zöldövezet lesz – furcsa belegondolni. Mindenesetre élvezzük ki azt, ami még van a Kultiplexből, 30-án este például elszállt népzenével, vidám altrockkal, Titusszal és a Carbonfoolsszal. Büntető tört ütemek, iszonyú tömeg, ikszelés és pogó – egy estényi szelet a több hetes Dózer-fesztiválból.

Oké, hogy a fesztivál ingyenes, és oké, hogy a Titusz és a Carbonfools öt év után egész sok embert képes megmozgatni, de azért meglepő, hogy fél tízkor már nehéz bejutni a Kultiplexbe. Pedig a nemzetközi remix-színteret is megjárt együttes csak az utolsó fellépő lesz. Az este ugyanis szó szerint lassan, a régi motoros bahiás underground Uzgin Üverrel kezdődik, ami kábé a Korai Öröm ősmagyar verziója – mínusz megafon, didzseridu és beindulások. Van helyette viszont lassú, nagyon hangulatos hangörvény, dorombbal, furulyával, Farkas Marcsi hegedűjével és szöveg nélküli énekével. Ekkor még lehet mozogni a tánctéren, bár önkívültben vonagló lányok már vannak (a zenét hallva talán nem is kellett nekik sok tudatmódosító).

Titusz már tíz után a pultnál, meséli, hogy lett egy Commodore 64-ese. -Imádom ezt a nyolc bites hangzást, ahogy recseg-ropog az egész, tudod, amikor nem bírja megoldani a gép, és csak szenved. Gyönyörű. - Mögöttünk Fehér Balázs, az új énekes-frontember svájcisapkában és hózentrógerben osztja az észt pár nőnek. Ilyen is csak a Kultiban van. Van is idejük, hiszen van még egy együttes előttük, a Szexlightkór. - Nem jó ez így, későn kezdünk, túl későn... – panaszkodik Titusz, majd balra el.

A Szexlightkór amúgy ma az ország egyik legvidámabb együttese, de ezzel együtt is nagyon magyar, a jazz-, altrock- és ska-hagyományok mentén. Az énekes úgy néz ki, mint Manu Chao 20 éve, az énekesnő úgy mozog, hogy a fél tánctér azonnal szerelmes lesz, folyamatosan tapsoltatják magukat, egymást meg a közönséget, és a szövegeik is jók (hála a Kulti egész jó hangosításának, még érteni is lehet őket) – már csak zeneileg kell megtalálniuk a hangjukat, azt a pluszt, amitől napokig tudjuk őket dúdolni.

Mire beáll a Carbonfools, tényleg nem lehet mozdulni sem. Elöl azért van egy kis hely, ezt ki is használja egy tinilány-csorda, mennek grupizni az énekeshez. Jó tudni, hogy kultikus együttes lett belőlük is – megdolgoztak érte, hiszen nem kaptak akkora médiafigyelmet sosem, mint Yonderboi vagy Zagar, miközben a zenéjük legalább olyan jó (sőt). 2002 óta azonban a garázsprojektből egy komplett együttes nőtt ki, összeértek az ízek, és a Poisoned Gulasch elszállt instrumentális számai után elkezdtek popdalokban gondolkodni. -Már csak meg kéne írni őket – mondja Titusz, aki a háttérben marad, hiszen ő csak „effektezget, összerakja a dolgokat, vagy néha szétcseszi őket”.

Hiába szerénykedik a kócos dj, a számok nagyon is össze vannak rakva, és érződik rajta a zenei világa. Egyébként el kell felejtenünk a belassult ütemeket az együttes, és a kómatikus dülöngélést a közönség részéről – a Szénhülyék meglepő beindulásokat produkálnak, a középtempós élő breakbeat és az űrpop rendre átmegy diszkós vadulásba. Hallhatóan az új számokra koncetrálnak, lemegy a most klipesített Furilla, a következő kislemezdal, a Cash is, és az Indián, egy öt perces western-hangulatú dal. Becsukom a szemem és Gojko Mitic-et látom.

Sajnos azonban vannak páran, akiknek nem szóltak, hogy a UK Subs a múlt héten volt, és nem is a Kultiban – egy pár idülten vigyorgó arc lökdöséssel és pogóval szeretne rendet tenni a tört ütemekre ikszelők között. –Nem jó érzés látni, ahogy a legjobb barátodat verik, úgyhogy remélem, azt a fiatalembert, aki most épp kilencven fokban ráhajol, kivezetik a picsába. Köszönöm. – mondja be a szolgálati közleményt az énekes, és rend lesz. Fehér Balázs egyébként láthatóan inkább színész, mint énekes, nagyon megéli a frontember szerepét és persze a saját sármját, énekelni is tud, de valahogy hiányzik belőle az a karakter, ami elviszi a hátán a számokat.

Ettől függetlenül megjósolom, hogy a következő Carbonfools-album 2008 egyik legjobb magyar lemeze lesz. És ha szerencsénk lesz, ezzel együtt sem kapják fel és értékelik túl őket, ahogy azt Yonderboi-jal és tanítványával, Zagarral megtették, hanem marad az egész valahol mélyen garázszene.

A Kultiplex pedig a ragadós padlójával, a koszos falaival és a lehúzós ruhatárával együtt is hiányozni fog.

Neményi Márton

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Remarques

zsazsa	2008. febr.. 13.  06:05	3
ja én nem minősíteni akartam a cikket csak belegondoltam,hogy én,hogy oldottam volna meg a Balázs helyében.:)üdv!Carbonzsazsa
Réponse á:   zsazsa    2008. febr.. 12.  21:25

marci	2008. febr.. 12.  23:33	2
zsazsa, én szerintem nem mondtam vagy sugalltam, hogy Balázsnak ne lett volna igaza (sőt, abban a helyzetben ez volt a minimum), ha mégis így jött volna le, akkor biztos elrontottam valamit a cikkben. amúgy máskor is :) m.
Réponse á:   zsazsa    2008. febr.. 12.  21:25

zsazsa	2008. febr.. 12.  21:25	1
Kedves Márton!Az igaz,hogy furcsán reagálta le a Balázs ezt a dulakodást a színpad elött,de valóban a legjobb barátja volt az egyik szenvedő fél!Én sokat voltam már színpadom de én sem tudtam volna talán jobban lerendezni ezt.Azt meg hogy megvédte a barárját tök normális!Egyébként a cikkben köszi a dícsérő szavakat!üdv!carbonzsazsa

Teljes fórum