2019. szeptember 16. | Bea
Nem voltunk félrevezetve, tudtuk, mire számítsunk zenei fronton a Balaton Pikniken. Büszkén hirdették a szervezők az eseményleírásban, hogy nem fogjuk kirúgni a ház oldalát, és hajnalig bulizni se akarunk, helyette chillezős, kellemes, háttérzenének való fellépésekre készüljünk. Így is volt, köszönhetően José Gonzaleznek – amit vártunk, meg is kaptuk, élmény volt.
Az élmény mondjuk nem akkor kezdődött, amikor a koncert: José Gonzalez annyira visszafogottan indított, hogy egy-két számnak, és azt kísérő ovációnak le kellett mennie ahhoz, hogy meggyőződjek róla: aha, ez már ő, és ez már élőzene. Így volt ezzel együtt imádnivaló, ahogy volt.
A fellépés alatt derült ki, milyen sok híres száma van, jóval több, mint amit a gyönyörű Sony színes labdás reklámból megismerhettünk. Azért a legnagyobb tapsot persze a Heartbeats kapta, megérdemelten: élőben is magával ragadó, puha, szerény, és - ha már piknikről beszélünk - igazából egy meleg-kényelmes plédként ölel körbe. Miután vége lett, el is kezdtünk fázni.
Az is stimmel, hogy a legtöbben háttérzeneként tekintettek a svéd énekes fellépésére és kevésbé teljes figyelemmel, inkább beszélgetés közben lazították magukat a dallamokra. Nem volt hosszú sem, egy órába belefért a koncert, ezalatt ki-ki végigállta a hamburger sorát, vagy épp megbeszélte az élet nagy kérdéseit, vagy mondjuk kényelmesen bevackolta magát valamelyik babzsákba, amivel a Balaton Piknik a közönség komfortját növelte. Aludni reméljük, senki nem ment még, a fő fellépők sora ugyanis nem vele ért véget szombat...