3428 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2018. július 5. | Jam

A PVRIS megringatta a Hajót

Copyright:

Hétfő este a Lynn Gunn vezette massachusettsi poptrió elhozta hozzánk legutóbbi lemezének (All We Know Of Heaven, All We Need Of Hell, 2017) bemutatóturnéját, mi pedig extázisban ugráltunk és énekeltünk egy órán keresztül. A meglepetésvendégként előrántott The Contortionist pedig csak hab volt azon a bizonyos tortán.

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

A bejutással szerencsére nem volt gond, a szervezők egy kerek órát hagytak a kapunyitás és a koncertkezdés között, úgyhogy akit érdekelt az előzenekar, az is kényelmesen be tudott jutni, mindenféle tolakodás nélkül. A The Contortionist halálpontosan kezdett (sőt, talán még egy-két perccel 8 előtt is), de ezt a zenéjüket hallgatva nem is csodáltam, hiszen ott is halálpontosnak kell lenni. Ez a banda ugyanis egy TesserecT-féle progresszíves, alternatív rock-metal keveréket játszik, végig tiszta énekkel, ami elég sok popkedvelő fiatalnak meg is feküdte a gyomrát. Nyilvánvaló, hogy a PVRIS célközönsége igencsak messzire esik egy ilyen bandától, éppen ezért a páratlan ütemekre, a triolákra és a csúsztatott négynegyedekre csak bámultak a legtöbben, mint hal a szatyorban, miközben én fülig érő mosollyal konstatáltam, hogy vannak még csodák („I need a miracle…”).

A srácok elképesztő pontossággal játszottak, Joey Baca láttán egyértelműen és állandóan Jay Postones jutott eszembe a TesseracT-ból, de úgy alles zusammen az egész hatás hajazott a britekre. Michael Lessard hangja végig stabil volt (bár a mély tartományoknál kicsit azért remegett, de ez belefért), a gitárok kellemes harmóniákat hoztak, a szinti pedig szőnyeget adott az egész produkciónak. Nekem egyértelműen Jordan basszushangzása volt az, ami kiemelkedett a tömegből, az a bőgő úgy szólt, ahogy annak szólnia kell! S bár nem nagyon értette a közönség, hogy mit is lát éppen, kellő odaadással tapsoltak a dalok végén és a mindössze 20 perces (!!!) szettet kellő energiával bólogatták végig. Már amikor találtak ütemet a zenében…

A PVRIS pár perc késéssel lépett a deszkákra, amely ugyan nem túl jellemző a hajóra, de  mivel csak két banda volt, teltházat csináltak és a szettjük is kb. csak egy bő óra volt, ezért senki nem panaszkodott. A csajfrontos rockbandáknál egyértelműen mindenki a Paramore-ra asszociál mindenféle hátsószándék nélkül is, viszont Lynn-ék most bemutatták, hogy nem is tévedhetnének nagyobbat a skatulyázgatók. A PVRIS zenéje a lassú, éteri, lágy verzékre és a partyzós, elektronikus, már-már néhol disco-s refrénekre épít, ami önkéntelenül is táncra perdíti a nézőt. Bár jómagam nem vagyok a világ legnagyobb PVRIS-rajongója, azt el kell ismernem, hogy jó dalokat írnak a srácok. Az pedig vitán felül áll, hogy Lynn hangja mennyire zseniális. Amikor a show felénél leült és elzongorázta a Same Soul-t, akkor valószínűleg a legszőrösebb szívű embernek és libabőrök bújtak elő a teste legrejtettebb zugaiból. Nyilván érhetné szó a ház elejét, hiszen a PVRIS-dalok felépítése nagyjából megegyezik, de amikor olyan slágerek záporoznak, mint a kezdő Heaven, a közös éneklés csúcsai, mint a What’s Wrong vagy a St. Patrick, vagy az abszolút megőrülős koncertzáró My House, akkor senkinek nem lehetett egy rossz szava sem. A vissza-vissza utáni No Mercy alatt pedig Justin Nace szétverhette a cájgot (amibe Lynn is besegített egyszer-kétszer), mi pedig bemozgattuk a hajót, annak rendje és módja szerint.

Én a magam részéről élveztem az estét, örültem, hogy a The Contortionist itt maradt az előző napi bulija után és kaptunk egy kis ráadást, mert akármennyire is művészi és elvont ez a zenei stílus, mindenképpen élmény élőben látni, hogy hogyan is kellene zenélni egy muzsikusnak. A PVRIS pedig jött, látott és kapitánnyá lépett elő a hajón, első budapesti koncertjük élmény volt a zenekarnak és a közönségnek is egyaránt. Lynn megígérte, hogy jönnek még, így tehát biztosra vehetjük a folytatást, amit kíváncsian várunk!
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. július 12.

Tízezernél is többen buliztak a váci Duna-parton

Tizenöt koncert, hat színházi előadás, egy workshop, dj-k, újcirkuszi produkciók, közösségi programok, tízezernél is több látogató és a lenyűgöző váci Duna-part. Idén is sikerrel zárult a Dunakanyar legnagyobb fesztiválja, a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó, ahol nemcsak a Tankcsapda vagy éppen a Follow The Flow koncertjére voltak több ezren kíváncsiak, de a színházi sátor is megtelt az előadások idején. Tovább

2019. július 11.

Koccantunk Kotzennel

Kedd este bevette a Barba Negra Tracket a Richie Kotzen trió, mi pedig olyan muzsikálásnak lehettünk szem- és fültanúi, amit vétek lett volna kihagyni. Nem emlékszem, mikor volt utoljára, hogy szájtátva bámultam azt, ami a színpadon folyik, de tegnap este csak kerestem az állam a padlón. Tovább

2019. június 13.

Elbúcsúztunk a Slayertől

A Papp László Sportarénában örökre búcsút vett magyar követőitől a thrash metal egyik legjelesebb képviselője. A Slayer egy maratoni, másfélórás mészárlás után engedett minket örök utunkra, de előtte még megmutatták, hogy milyen lesz majd a pokolban újra találkozni! A bemelegítésről a Big 4 másik oszlopos tagja, az Anthrax gondoskodott. Tovább

2019. május 27.

Felperzselte a Parkot az AWS

2019. május 23-án este, a tavalyi után már másodszor tömte szinte tele Budapest egyik legnagyobb koncerthelyszínét a Parkot, a modern metal hazai úttörője. Örsék a mérhetetlen mennyiségű pirotechnikával ellensúlyozták az időjárás márciust idéző viszontagságait, a Nagyszínpadot frissen megnyert Useme pedig oktatófilmet vetített a mintaszerű bemelegítésről. Tovább

2019. május 21.

5 kis repülő csészealj a színpadon és transzba került mindenki

Ha valaki látott és hallott már hang és handpan hangszereket, tudja, miről beszélünk. De valószínűleg még ő sem tudja pontosan, mennyire tényleg földöntúli élményt tudnak nyújtani, hacsaknem ő maga is részt vett egy Hang Massive koncerten. Merthogy a világhírű kéttagú együttes az öt kis hangszerével – amik úgy néznek ki, mint a repülő csészealjak – lehozta nekünk az eget, sőt, az univerzumot az Akváriumba, ahol vasárnap felléptek. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky