2018. június 27.
A csütörtöki nap margójára legyen írva, hogy bár számtalan jobbnál jobb koncert közül lehetett válogatni, sajnos a Sommelier on Orfű kissé enerválttá tett minket. Így jött az létre, hogy egy pokróccal és mandulával felszerelkezve random kis piknik közben hallgattuk meg a Pál Utcai Fiúkat, miközben spiccesen világot (nem) váltottunk meg.
Tehát úgy alakult, hogy a PUF-on találtuk magunkat, ami teljesen kellemes délutáni zene volt. Bár nem értem miből gondoltuk komolyan, hogy aludni fogunk. Mandula ropogtatás közben megbeszéltük régen a Lecsóék mekkora szex szimbólumok lehettek, és az agyi kapacitásunk nagyjából eddig terjedt. Közben a többiek is előkerültek, úgyhogy a szokásos étkezési kör kezdődött és a végtelenségig elhúzódó beszélgetés. Amivel alapvetően nem volt baj. Ültünk itt is-ott is, csak ugye a koncertek közben meg lementek. Amúgy tök jól esett az egész, csak kicsit úgy voltam vele: ez mégis csak egy fesztivál. Úgyhogy mire Akkezdet kezdődött okosan még rávállaltunk egy Fényre, mert az ugye felpörget. Azzal védekezhetek csak: fesztiválszituáció.
Ez amúgy tényleg berobbantotta a hangulatot, szóval az Akkezdet Phian nagyon jól éreztük magunkat. Ment egy csomó régi szám, közben meg eszembe jutott anno mennyit hallgattam őket és ez mennyire hiányzik. Bár itt már az alkoholszint magassága miatt azon is elgondolkodtam, felmegyek a színpadra és megfordítom az Újonc sapkáját, mint egy nagymama. Micsoda lázadó, hogy hátrafelé hordja! Természetesen ez már csak a fejemben játszódott le. Szokásos. Minek örültem? 2 Fél, Hogy Üssön, Vagy mindegy és nyilván a Mivel játszol. De itt már nagyon meg kellett erőltetni magam. Kicsit össze is folynak a dolgok. Az biztos, hogy a Supernem elejéről távoztam a sátor felé, mert azt sem gondoltam volna, addig kibírom. Mindenesetre így a délelőtti ivás kissé szétvágta az estét. Mondjuk, nem tudom mikor érkezett meg a lehűlés és mikor kezdett el esni. Léphetünk is a pénteki napra.
-gabriella-
KÉPEK