2017. október 24. | Stewie
A koncertbeszámolók tárgy szinte mindig az est főzenekara: ők hívnak, ők a fő attrakciók, és miattuk megyek el. Az előzenekar sorsa, hogy pár ember, aki korán megy, kelletlenül álldogál rajta, vagy egy sör mellet beszélget hasonszőrű társaival. Éppen ezért fura lehet, hogy a Fatal Error előtt játszó Pherinaról fogok írni egy külön cikket, de olyan megragadó volt a jelenség, hogy megérdemelnek 1 perc hírnevet.
A Pherina a második zenekar volt szombat este a Dürerben, és a tömeg ennek megfelelően szépen gyülekezett is, de volt még bőven hely, amikor a banda a színpadra lépett. Az első számuknál még nem tudtam hova tenni őket: dallamos, szintivel megspékelt metál, rengeteg hörgéssel a tetejében. A két jó énekhang kiegészítette egymást, viszont a főénekes kicsit olyannak tűnt, mint egy meghallgatáson: minden számban próbálta megmutatni, hogy mennyi hangon, hányféleképp tud énekelni/screamelni.
A következő számoknál ez az önreklámozás érzésem fennmaradt a feldolgozások miatt: a számok közel fele valamilyen pop-szám metál-feldolgozása volt. Amivel gond nem is lenne, a Pokémon főcímdalával például belopták magukat a szívembe, de a végére kicsit sok kezdett lenni. Főleg, mert az a pár szám, ami a sajátjuk volt, az tényleg jól hangzott, látszott benne a gondolat, és a tehetség is.
Remekül felpörgették a hangulatot, jók voltak a számok is, tényleg azt csinálták, amit kellet akkor nekik: megadták az este hangulatát, feldobták a közönséget, és mindezt úgy, hogy felkeltették a figyelmemet. Remélem, ha legközelebb lesznek a városban, több saját számot hoznak magukkal.