2017. július 17.
Már negyedik napja vagyok lent az EFOTT-on, így kezdek hozzászokni a körülményekhez: meglett a kis napi rutinom, amit viszont Sean Paul megpróbált elvenni. Szerencsére nem sikerült neki.
A jamaicai zenész sold outja miatt az egész fesztivál megtelt, sőt, véleményem szerint a kelleténél több embert is engedtek be, kockázatos mennyiség volt. Éppen ezért elkerültem a nap folyamán a nagyszínpadot, és inkább a klasszikusokat választottam, csalódás nélkül.
Az Intim Torna volt a nap fénypontja számomra: most láttam őket először a tagcsere után, de nem csalódtam. Az új felállás energikusabb, frissebb, de a számok ugyanolyan jól szólnak, a minőség nem változott és a hangulat mindig zseniális. Talán az mindent el is mond, hogy már a 3. szám után jött a „NAGYSZÍNPAD” skandálása.
Ezután a kötelező kör elektronikán akartam túlesni, és egy haverom tanácsára Borgore-ra mentem el. Bár nem volt rossznak mondható, de a jótól is fényévekre volt a koncert: felejthető előadás volt, és a közönség sem volt elragadtatva ettől. Emiatt pedig a lenti hangulat sem volt megnyerő, és 5 szám után inkább továbbálltam.
Az estém zárása a Tesco Disco második felével kezdődött, amit eléggé alulértékelt a közönség. Mindössze félig volt tele a második színpadként funkcionáló Rauch Aréna. Cserébe nagyon jó számokat tolt egész este, bár a vége lehet hogy már csak nekem tetszett. Példának okáért az egy kezemen meg tudom számolni, hogy ki szereti itthon a Blurt, és a Boys and Girls, mégis ezzel az egyébként klasszikus számmal búcsúzott el. Lehet egy ismertebb zárás jobb lett volna.