2016. július 21. | Bence
Azon tervem, miszerint a fesztivál minden egyes napjáról egy rövid beszámolót írok, az időjárás, a folyamatosan haldokló wi-fi hálózat, illetve a Megadeth kérésére a sajtósok elől elzárt VIP részleg következtében az első négy nap után kudarccal végződött, így most zanzásított formában elmondom mi tetszett, mi nem, mi okozott kellemes (vagy éppen kellemetlen) meglepetést, és hogy összességében mi a véleményem a Rockmaratonról.
Kezdjük a negatívumokkal, mivel ebből nincs sok.
A sajtós részleg felszereltsége nem volt éppen teljes, a külön erre a célra kialakított wi-fi hálózatra pedig gyakorlatilag egyszer sem sikerült csatlakoznom. Bár ezek a gondok sokszor pumpálták egekbe a vérnyomásomat, mégis tovább tudtam lépni, mivel első sorban fesztiválozni jöttem, és egyébként is hangulatosabb a sátor mellett egy korsó sörrel dolgozni.
A további csalódások, amiket a szervezőkre nem lehet felróni: A legtöbb vendégnek nyílván a Megadeth koncert (vagy annak teljes hiánya) okozta a legnagyobb sokkot. Erről nem szeretnék semmit írni, nálam okosabb emberek már úgyis elmondtak róla mindent. Számomra ennél sokkal nagyobb csalódás volt az Epica koncert hangosítása. Úgy tűnik pont az utolsó napra csúszott be egy hiba az egyébként szinte kifogástalan hangtechnikába: nem szóltak a gitárok (vagyis igazából szóltak, csak éppen hihetetlenül halkan). Ez annyira megviselte szegény fáradt fejemet, hogy három szám végighallgatása után szó szerint hazamenekültem (ami nem akkora katasztrófa, mivel a koncert után úgyis indulni akartam).
Most pedig jöjjenek a pozitívumok:
Kezdjük az árakkal, mivel az üvöltözés, kapunyitás, üvöltözés, sátorállítás, üvöltözés szokásos rituáléja után mindenki a pultok irányába indul el. Napközben nem kifejezetten májbarát, ellenben nagyon alacsony árakon lehetett alkoholos italokhoz jutni, az esti/éjjeli órákban pedig a drágulás ellenére is bőven elviselhető maradt az aznapi koncertek elfelejtéséhez nélkülözhetetlen nedűk beszerzésének költsége. Az étel sem volt túl drága, a kisboltban is reális összegekért lehetett beszerezni a szükséges apróságokat.
A hangosításról korábban szóltam, de most még egyszer kiemelném, hogy nagyon jó volt (néhány kivételtől eltekintve, de ez belefér). Külön szeretnék köszönetet mondani a pultosoknak, akik a kilencedik napon, törölközőkbe burkolózva, fáradtan is képesek voltak elviselni a vendégeket. Illetve aki kitalálta ezt az off-rock tanyát, érdemel egy Nobel-díjat!
Kellemes csalódás volt a Slipchaos, akikben eleinte nagyon nem bíztam, de a koncert végére minden kételyem eloszlott. Egy életre megkedveltem a Rumproof és a Hot Beaver zenekarokat, akik egy eldugott kis sátorban is hatalmas bulit tudtak csapni. Illetve hosszú évek várakozása után végre eljutottam egy olyan Sonata Arctica koncertre, ahol normális volt a hangosítás!
Mindent összegezve a Rockmaraton hatalmas buli, remek előadókkal, utánozhatatlan társasággal, garantált szórakozással. Én jövőre is ott leszek, gyertek ti is!