2016. július 11. | Bence

Metál– és botrányhősök a Rockmaraton 0. napján

Mikor két órával a kapunyitás előtt megérkeztünk, már jó néhány ember várta, hogy elkezdődjön a 10 napos rock ünnep. Egyesek a kapuk előtt felvert sátraikból kászálódtak ki fáradt arccal, megint mások türelmetlenül álldogáltak a bejárat előtt.

A kapunyitás pontos volt, a bejutás a tömeg nagyságához mérten kifejezetten gyors, a szervezők, valamint biztonságiak pedig nagyon segítőkészek. 11 órakor már valóságos sátorváros épült fel a semmiből, a vendégek pedig elégedetten kortyolgatták az első söröket, vagy mártóztak meg a strand hűs vizében.

14 óra környékén megkezdődtek az első soundcheckek, majd 5 órakor az Offline Pit sátrában megkezdte fellépését a Ragadozók zenekar.
Az első negatív élmény ezután ért: folyamatos csúszásban voltak a zenekarok. A sátorban fellépő Fekete Sereget minden igyekezetem ellenére nem tudtam meghallgatni, de ezt bőségesen ellensúlyozta a Kalapács zenekar, akik az egyelőre eléggé foghíjas közönség ellenére is fergeteges bulit csináltak (itt sikerült lepacsiznom magával Rocfaterrel!). A koncert végén jöttem rá arra, milyen zseniálisan szólt minden, a hangosítást remekül megoldották. A koncert után pár percre sikerült az Offline pit sátrába is benéznem, ahol éppen a Magor játszott teltház előtt.  Kalapács után a Nagyszínpadra lépett az Akela is. Itt már a tömegre sem lehetett panasz, bár sajnos csak a hátsó sorokból tudtam figyelemmel kísérni a farkasbőrbe bújt metálhősők ámokfutását. A koncert után kicsit körbekérdezgettem a rajongók között, akik általában nagyon meg voltak elégedve mind a fellépőkkel, mind pedig a helyszínnel. Ezekután erőt vett rajtam az első nap fáradtsága, így a botrányhős Rózsaszín Pitbullt már csak a sátor mellől hallgattam, de onnan is remek élményt nyújtottak.

Reményekkel telve várom a következő napot, a következő előadókat, és a következő élményeket.

Bence