2016. július 11. | Bence

Hatalmas hangulat a Rockmaraton első napján!

Szombat korán reggel fáradtan ébredtem, de már nagyon vártam az esti koncerteket. Az előre megtervezett menetrendet jó szokásom szerint nem tudtam betartani, de ez nem akadályozott abban, hogy remekül érezzem magamat.
 

Első körben a vendégek nagyrészt az előző este kellemetlen következményeit próbálták kúrálni reggelivel, kávéval, esetleg sörrel. Ekkor melegvíz ugyan nem volt, de ez véleményem szerint többet segített, mint ártott. Kora délelőttre a tábor felélénkült, a pultosoknak egyre több munkája lett, megjelentek az első strandolók. Délután 4 órakor félrevonultam a sajtósátorba megírni az előző nap cikkét, de itt kellemetlen meglepetések sora fogadott. Miután bejutottam a VIP részlegre azonnal elkezdtem érdeklődni a biztonságiaknál, illetve a környéken fellelhető összes személyzetisnél afelől, hogy üzemel-e egyáltalán a sajtónak kijelölt helyiség. Mint később kiderült a sátor éppen üzemen kívül volt, így az aznapi cikkel saját forrásokból kellett megírnom (ennek rövidségéért ezúton is szeretném kifejezni sajnálatomat).
 
Számomra a nap első fellépője az Ordog zenekar volt. A 3 éve alakul banda véleményem szerint hihetetlenül kevés figyelmet kapott, különös tekintettel Vörös András énekesre, aki hihetetlen energiával énekelte végig a koncertet. A műsorban egyaránt szerepeltek a bemutatkozó 10 fekete dal névre hallgató album, illetve a készülőben lévő új lemez dalai (igaz az előbbi túlsúlyával). A koncert végeztével azonnal a sátorszínpadhoz rohantunk, ahol a Hot Beaver játszott. A 0. naphoz képest a sátor szinte üresnek tűnt, ennek ellenére a stoner négyes valami olyat alkotott, amire valószínűleg évek múltán is boldogan fogok visszatekinteni. Folyamatos interakció a közönséggel, asztalnyi pedál boardok, és több mázsányi fantasztikus zene. Szexi, a basszsugitáros megszólalása életem végéig szállóigeként fog élni bennem: ” Ha én 170 kilóval tudok táncolni, akkor ti is!”. A stoner élmény után rövid pihenőt tartottunk, majd pár perc késéssel megérkeztünk a Road műsorára, ahol az első nap Akeláét meghaladó tömeg fogadott, változatlanul remek hangulattal. A műsor 2/3-át az első sorokból nézhettem végig, és meggyőződhettem arról, hogy a Road megérdemelten hazánk egyik legjobb koncertzenekara.
 
A nagyszínpad headlinerének a svéd At the Gates-nek a műsorából csak az utolsó pár percet sikerült elcsípnem, de a látottak alapján ott sem lehetett panaszkodni a hangulatra, a hangosítást pedig ismételten kiválóan megoldották. Részemről a nap zárása a Zorall volt, amit vegyes érzelmekkel fogadtam. Nagyszerű hangulat, folyamatos interakció a közönséggel, de egy idő után egysíkúvá váltak a feldolgozások, és elkezdett hatni az aznapi folyamatos rohanásból eredő fáradtság. Összegezve a Rockmaraton első teljes napja remek hangulatban, nagyszerű fellépőkkel telt. Nem volt számottevő csúszás a zenekarok között.

Jöhet a következő nap!

Bence