3426 zenekar 12491 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2016. június 17.

Az év metalcore buliját hozta össze a Budapest Park

Copyright:

Bury Tomorrow, Atreyu, August Burns Red, Killswitch Engage. Ezzel a négy névvel nagyot tévedni nem lehet és még úgy is sikerült minden várakozást felülmúlni, hogy az Architects családi okok miatt lemondta a bulit. Ők majd jönnek ősszel és talán nem is baj, hogy 'csak' négy banda volt.

Matiné kezdés volt, mint ahogy az lenni szokott egy ilyen minifesztiválon, de minden szorításom és imám meghallgattatott és a Bury Tomorrow nem 10 ember előtt, hanem már egy komoly tömeggel a színpad mezsgyéjén vágott bele velős kis m?sorba. Nem fogom taglalni, hogy miért ők az istencsászárfavoritok a melosic metalcore színtéren, csak meg kell hallgatni a vokál-páros teljesítményét és egyből mindenki realizálhatja, hogy ennél jobb torkú duó nincs a piacon. Sajnáltam is kicsit, hogy nem kaptak főbb időpontot és így, az évek múlásával és a folyamatosan magas élő- és lemezteljesítményeikkel, még mindig a felszopó szerepet kell betölteniük. Viszont kárpotolja most őket az, hogy szerintem magasan a legjobb show-t adták, karon öltve az August Burns Red brigádjával, csak mivel ott nincs tiszta ének, nálam a Bury nyert.

Másodikként az az Atreyu lépett színpadra, akik 13 (azaz tizenhárom) esztendővel ezelőtt jártak utoljára hazánkban, túl vannak egy reunionon és most újra küzdik fel magukat. A fellépésen látszott, hogy a tagok igyekeznek minél hamarabb visszarázódni a rocksztárságba, de sajnos még egy kicsit bizonytalan volt az egész műsor. Alex Varkatzas screamjei olyan erőtlenek élőben, mint ahogy lemezen voltak és nekem ez rányomja a bélyegét az egészre. Emellet a négy bandából itt volt a legnagyobb katyvasz a hangosítás, nehezen lehetett kivenni a gitárokat, többször sípolt is a cucc, ami szintén odavágott az összképnek. Az viszont még mindig elismerésre méltó, amit Brandon Saller művel a dobok mögül: zseniális orgánuma van és jó témákat énekel, úgyhogy a nap játékosa most ő volt a csapatban.

Harmadik helyen a pennsylvaniai August Burns Red csapata muzsikált, akik olyan magas szinten űzik a pure metalcore-t - emellett az egyik alapvetésnek is ők számítanak a szcénában -, hogy nehéz megszólalnom a játékuk után. Annyira uralják a hangszerüket és olyan szinten egyben vannak, hogy méltán verekedték fel magukat oda, ahol most tartanak. Vegyes felvágott volt a műsor az egész életműből - mint ahogy a többi bandának is - úgyhogy mindenki megtalálhatta a kedvére való nótát a szettben. Itt olyan zseniális hangmérnöki munka volt a srácok mögött és azok a gitárok úgy szólnak, hogy - gitárosként - majdnem sírva fakadtam. Ha létezik tökéletes hangosítás szabadtéren, ez biztosan nagyon közel járt hozzá. Emellett JB Brubaker még azt is tudta, hogy több, mint negyven év után újra győzelmet aratott a magyar futballválogatott egy világversenyen, amelyhez gratulált is, már csak fejet hajtani tudtunk.

Az est fő bandájának az a Killswitch Engage számított, akiket én mindössze a Guitar Hero-ből ismertem a My Curse révén és amúgy olyan bandának tartom őket, akik a Slayer és a Disturbed szerelemgyermeke, úgyhogy kíváncsian vártam Jesse Leach és bandája mutatványát. És csalódtam. Jók ezek a dalok, jól is játszották el őket, csak egyszerűen unalomba fulladnak. A háromnegyedes és triolás dalszerkesztés üde színfoltként hat egyébként a négynegyedes döngölések tengerében, de amíg egy Veil of Maya ezt tudja stabilan és érdekesen hozni, addig itt én egy kicsit éreztem a repeta ízét a számban. Emellett az sem segített a produkción, hogy Jesse egy személyben hozza a hörgős és a tiszta énekeket, viszont a hangszálai ezt nem nagyon teszik neki lehet?vé, csak maximum 3-4 dal erejéig. Utána már érezhető volt a rekedtség, és elég sok téma mellé is ment. Mindemellett tisztességesen helytállt a banda, a magyar rajongók megkapták, ami jár nekik, de a szívem közepe még így is a Bury Tomorrow-é.

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2017. november 20.

Jött egy török és óriási bulit csinált nekünk

A törökök stílusáról – legyen az a török tea, egy jó gyros, pár szép lámpa, vagy épp számos művészeti alkotásuk – nem kellett meggyőzni, már eddig is rajongója voltam. Tarkan törökpop számai alapján a zenéjük felé is nyitottá váltam, de azért kíváncsi voltam, vajon egy huszonpár éves, fura nevű török DJ vajon mit tudhat. Hát, elég sok mindent, legalábbis ami a koncertezését és bulicsinálását illeti! Mahmut Orhan jött, látott, és Hello Baby közönséget győzött szombat éjjel. Tovább

2017. november 14.

A Gorillaz Budapesten

A 2017. júniusi Várkert Bazárban tartott lemezbemutató promóciós koncertje után ismét Budapesten lépett fel Damon Albarn kultikus zenekara, a Gorillaz. Tovább

2017. november 7.

Igazi film élmény a zenén keresztül a Papp Lászlóban - James Newton Howard

Moziba eddig filmet nézni jártam. Eddig! Mostantól viszont a filmzenéért fogok. Hála James Newton Howard koncertjének kinyílt a szemem mellett a fülem is a minőségi filmekre – melyeknél a zenei aláfestés éppen olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a megfelelő színészek játéka. Mindezt sci-fin, rajzfilmen, romantikus filmen, vígjátékon, stb.-n keresztül megtapasztalva. Volt így nevetés, félelem, sírás, megkönnyebbülés, három órába sűrítve - a Papp László Budapest Sportarénában-, egy egész hollywoodi univerzumot képviselve, egy vödör pattogatott kukorica társaságában a filmzeneszerzőnek és a profi kórusnak, valamint szuper zenekarnak köszönhetően. Tovább

2017. október 30.

A zenekar, ami dalt írt saját népszerűtlenségéről - Fuyija & Miyagi a Dürer Kertben

Idén jelentette meg legújabb albumát, majd 2006-os kultlemezük évfordulós újrakiadásával örvendeztette meg rajongóit a brit Fuyija & Miyagi. Európai turnéjuk egyik első állomásaként Budapesten is elcsíphetők 2017. november 4-én a Dürer Kertben. Tovább

2017. október 24.

Pokémont screameltünk a Dürerben- első Phrenia koncertem

A koncertbeszámolók tárgy szinte mindig az est főzenekara: ők hívnak, ők a fő attrakciók, és miattuk megyek el. Az előzenekar sorsa, hogy pár ember, aki korán megy, kelletlenül álldogál rajta, vagy egy sör mellet beszélget hasonszőrű társaival. Éppen ezért fura lehet, hogy a Fatal Error előtt játszó Pherinaról fogok írni egy külön cikket, de olyan megragadó volt a jelenség, hogy megérdemelnek 1 perc hírnevet. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky