2015. június 25.
Lassan mesénk végéhez közeledünk. Azzal fejeztem be, hogy a szombati nap tartogatta a két legjobb koncertet a fesztiválon. Természetesen ott voltunk az Isten Háta Mögött búcsún is, ami méltósággal telt. Kicsit bántott, hogy nem volt Áttelelés, de addigra már mással voltam elfoglalva.
Azért tényleg érdemes megemlíteni az Isten Háta Mögött koncertjét, mert egyrészt nagyon fognak hiányozni, másrészt várom őket sok szeretettel jövőre a nagyszínpadon visszatérésként. Egyébként egy korrekt búcsút nyomtak a „hazai” pályán, ment minden, amire ilyenkor számít az ember. Kivéve az Áttelelést. Mert az nem. Kb. hisztériás gyerekként konstatáltam a tényt. Biztos ez ilyen becsalogató volt az A38-as fellépésre, hogy majd ott biztos. Mindenesetre a buli alatt, ahol egyedül táncoltam odafutott hozzám egy srác, hátulról átölelt és azt mondta: „Szeretlek, el foglak venni feleségül egyszer, de most mennem kell sajnos”. Várom a jelentkezését, szerintem meg fog találni. Ennyit a randivonal szekcióról.
A nap elején még azt hittem nagyon nehéz lesz kivárni a Hiperkarma 23.55-ös kezdését, ennek ellenére elég élénken érkeztünk meg. Hova? Na, hova? Igen a domboldal tetejére, a Boldogság, te kurvával szembe. Bérczesi Robi több szempontból is érdekes most. Nyilván az elvonó után mindenki kíváncsi volt rá, és ezt a Szelfi című valóságshow tetézte. Igen, ilyen fosokat is nézek. Szóval nagyon kíváncsi voltam, hogy egy elvonó után lévő kemény drogos, hogyan énekel el olyan dalokat, amik mindig a múltjára fogják emlékeztetni. Jelentem: A Fishing legjobb bulija volt a Hiperkarma. A színpadon egy láthatóan megtört, de vidámnak látszó ember vezényelt, úgy hogy csak néztünk. Sok új nincs a nap alatt, aki hallotta már őket élőben sejti mely számok mentek. Szerencsére itt megkaptam amit akartam, és játszották az R’N’R 2000-et. Egy kis szépítés Frenk felé: kurva jól dobol. Szerintem egyébként a közönség sem számított ekkora hangulatra. Ez nem abból fakadt, hogy a közönség szánakozva tekint a valaha széthullott rock sztárra, hanem pont olyan érzés volt, mintha mindenki visszakapta volna azt a Robit, akit valaha megkedvelt. Egy szó, mint száz: csak rébuszokban!
Ezt kövtően ismét a Borfalu felé vettük az irányt, ahol a Gypo Circus adott frenetikus koncertet. Méltó befejezése volt az ismét enyhén részeges esténknek. Sőt, talán ezen ugrálgattam a legtöbbet. Ennek végeztével elindultunk a sátrunk felé, és megfogalmazódott bennünk egy Unicum Bárba való betérés, de 30 felett az ember már reálisan dönt és lefekszik. Szerintem még most is ott táncolnánk.
Amúgy nagy pacsi magunknak, hogy egyszer sem mentünk csapatni az Unicumba!
Köszönöm a figyelmet, remélem jövőre is találkozunk. Akkor körbefutom a tavat!
-gabriella-