2015. június 25.
A pénteki káoszhoz képest, viszonylag fitten, de egy fővel kevesebben ébredtünk. Nem baj az S-es srác beállt harmadik lánynak. A szürke fellegek felett varjúcsordaként szálltunk alá. Én megmutattam a világnak, hogy az ocelot-, leopárd- és jaguár minta elfér egymás mellett. Valljuk be, Orfű kifutóján díjnyertes outfitet prezentáltam.
Szombatra az agyunkat úgy elnyomta a másnaposság, hogy már nem érzékeltük. A napjainkat eddig a Szúnyogvár étterem nélkül kellett túlélnünk, úgyhogy új taktikához folyamodva, nyitásra ott voltunk. Kiderült, valakinek az estéje olyan jól sikerült, hogy már este 10-kor aludt. Sose igyál meg két óra, egy alatt hét bor, három szóda arányú fröccsöt. Hármat meg pláne ne. Azért közben ettünk egy húslevest is, majd szokás szerint a Boldogság, Te kurva lankáin vártuk, hogy ránk esteledjen és ihassunk.
Az előző nap slam poetry sikerén felbuzdulva, három körül ismét a Borfalu felé vettük az irány és egy bizonyos Hunor előadását hallgattuk végig. Arról szólt, hogy a lányok mindig rosszul választanak. Kérdés: TÉNYLEEEG? Itt azért már a helyzet fokozódott és fantáziánk is elrugaszkodott a földtől. Mindenki ismeri azt a szituációt, amikor elindul egy gondolatmenet – jelen esetben Frenk feje felett mindig fekete varjak röpködnek, és ezt addig – addig fokozzák, amíg valami egészen extrém sztori nem kerekedik ki belőle. Csupa szeretetből. Na, ez történt Frenk egy szál gitáros fellépése alatt. Innen is elnézést a művészúrtól, ez önmagunk szórakoztatásáról szólt! Meg a meleg mókusokról, akik az erdő közepére hívják a szivárvánnyal a medvék között táncoló Andy Vajnát. Ésatöbbi.
Nem is ragoznám, mert a végén még seggfejnek tűnök. Mindenesetre így viszonylag sok idő telt el, és már lent is találtuk magunkat Maszkura és a tücsökrajon, aminek a rettenet hangosítás vetett véget. Legalábbis nekem. Innen egyenes út vezetett az Ivan and the Parazolra. Nem gondoltam volna, hogy ők ilyen komolyan veszik ezt a Doors életérzést. Mindenesetre minden megvan bennük a nemzetközi karrier eléréséhez. Nem tudom ez mennyire cél. A végén elénekelt Illés szám pedig külön öröm volt.
Aztán Péterfy Borira vezetett az utunk, amit szintén „gyűlölök”. Bori jobban néz ki, mint valaha. Nagy meglepetést nem okozott a koncert, az énekesnő folyamatos stage divinggal dobta fel. Egy számot a Supernemnek dedikált, akik délelőtt 11-ig buliztak a szobája mellett. Aranyosak. Úgy tűnik ez a zene a 35 fölöttieket mozgatja meg igazán, szóval van még 5 évem megérteni.
Mondjuk akkor még nem tudtuk, hogy az este végén a fesztivál két legjobb koncertjére megyünk majd!
-gabriella-